Kávészünet Kutas-Keresztes Ágival

Kutas-Keresztes Ágit sokan ismerhetitek a Kötős-horgolós FB-csoportból, a Ravelry-ről és munkáival találkozhattatok nemzetközi kötős újságokban is. Persze én ennyivel nem elégedtem meg, kíváncsi voltam, ki áll a minták mögött és mi a története. Ha van egy komótos tejeskávényi időtök, hallgassatok bele a beszélgetésünkbe, a legvégén pedig még egy játék is vár titeket! 

(mindegyik képért köszönet Kutas-Keresztes Áginak)

- A honlapodon kötésfüggőként mutatkozol be. Körülbelül mennyi időt töltesz egy nap kötéssel? Van olyan nap egyáltalán, amikor nem kerülnek elő a tűk? Hogyan viszonyul egymáshoz a hobbi és a munka a mindennapjaidban?

Az, hogy mennyi időt töltök kötéssel egy nap, elég változó, attól függ, hogy éppen melyik munkafolyamatnál tartok. Valamelyik héten például egy mintát megjelentettem, egy másikat pedig méreteznem és fordítanom is kellett, ilyenkor nagyon sok időt töltök a számítógép előtt és szinte nem vagy egyáltalán nem kerülnek elő a tűk. A méretezés mindig több napon át tartó egész napos munka, sőt, sokszor bőven belenyúlik az estékbe. De előfordul az is, hogy kész a terv egy bizonyos méretre, minél előbb el kellene készülnie a mintadarabnak, ekkor viszont van, hogy szinte egész nap kötök.

Hogy hogyan viszonyul egymáshoz a munka és a hobbi? Tulajdonképpen teljesen összeolvadt a kettő. Vagy inkább átfordult a hobbi egy olyan munkába, amit nagyon szeretek. De a hobbi részre, hogy például leüljek egy jó kötős magazinnal a kezemben és válogassak, mit is kössek belőle, arra egyre inkább nincs időm és/vagy energiám. Egyre ritkábban kötök már olyat, amit más tervezett, ha a nap végén kikapcsolódásra vágyom, akkor azt inkább egy jó könyv jelenti.

- Nyelvtanár vagy eredetileg. Hogyan jött a váltás, hogy kezdődött a tervezői karriered? Tudatosan haladtál ebbe az irányba vagy egyszer csak így alakult?

Az, hogy most tervezőként dolgozom, az több szerencsés és kevésbé szerencsés véletlennek köszönhető. 2008 nyarán megismerkedtem a férjemmel, aki Svájcban élt. A következő nyáron én is kiköltöztem. Svájcban először is hónapokig tartott, amíg végre elismerték a diplomámat, ezután jött a munkakeresés. Egy évig helyettes angoltanárnként tanítottam 4 különböző iskolában, de egyre inkább úgy éreztem, hogy váltanom kell. Magyarországon egy kéttannyelvű gimnáziumban tanítottam, itt pedig volt, hogy színeket és számokat, ami egy ideig megy, de hosszú távon nem kihívás. A magatartási problémákkal való folyamatos konfrontáció pedig sajnos nem az én lelkivilágomnak való.  Mivel elég alacsony óraszámban tanítottam, már akkor is sok időt töltöttem kötéssel, és nem is tudom, honnan jött az ötlet, hogy ebbe az irányba indulhatnék tovább, de úgy döntöttem, elkezdem megjelentetni a tervezményeimet, lesz, ami lesz.

- Milyen fonalakat használsz legszívesebben? Mi a kedvenc vastagságod, kedvenc anyagösszetételed vagy kedvenc márkád?

Nagyon szeretem a gyapjút, legtöbbször gyapjúfonalakat használok, emellett még alpaka is elég sok van a szekrényemben. Legszívesebben fingering, sport és DK vastagságban kötök, de a vastagabb fonalakkal sem vagyok haragban. A lace vékonysággal sokáig nem tudtam megbarátkozni, volt olyan lace fonal, amit visszaküldtem a feladónak, mondván, hogy cérnával én nem kötök. Azóta viszont terveztem lace fonalra (már csak hetek kérdése, és a közönség is láthatja a végeredményt), és nem is volt rossz élmény, sőt. Mégiscsak kötök cérnával :)

- Mi van előbb általában a tervezési folyamatban: a felkérés vagy az ötlet? 

Általában az ötlet jön előbb, kivéve egyes magazinok esetében, akik előre kiadják a tematikát, hogy milyen stílusban várnak tervezményeket. Bár ezek a témák olyanok, hogy elég sok mindent bele lehet passzírozni, a Sorority kendőm terve például előbb megvolt, mint a Knitscene kiírása, de pályáztam vele, mert úgy gondoltam, tulajdonképpen az egyik témába éppen beleférne. Szerencsére a főszerkesztő is így gondolta.

- Vannak mestereid, kötős példaképeid? Kiktől és honnan tanulsz?

A polcomon természetesen sorakoznak a kötős könyvek, sokat tanultam belőlük, és persze mindig vannak új technikák, amiket meg lehet és érdemes tanulni. Munka közben is rengeteg tapasztalatot gyűjt az ember, úgy érzem, sokat tanítottak nekem az eddigi tervezményeim.

- Hol látod magad 10 év múlva?

Nem tudom, hogy ez jó dolog-e, de nem gondolkodom ennyire előre, mert pár hónap alatt is nagyon sok minden történhet, nemhogy évek alatt. Mindig figyelek, hogy merre lehetne tovább indulni, és ha jön egy lehetőség, azt megpróbálom kihasználni, de nem fixálom le előre, hogy pontosan minek és hogyan kellene történnie. Egyelőre az a célom, hogy több mintám jelenjen meg magazinokban, de ezzel párhuzamosan szeretném folytatni a saját kiadást is, mert annak is megvan a maga varázsa.

Szívesen megkötnétek valamelyik Kutas-Keresztes Ági által tervezett modellt? Ha igen, akkor írjátok meg kommentben, melyik darab a kedvencetek, így megnyerhetitek az Ági által felajánlott egyik (összesen három) kuponkódot, s így tietek lehet egy kiválasztott kötésminta. Játékra fel! (Ha pedig nem jelenik meg a kommentmező, akkor frissítsétek az oldalt, így elvileg rendbe kell jönni a problémának.)

Kávészünet Kern Ágival - FRISSÍTVE!

Közgazdásznak tanultál, volt iparművész ruhaüzleted, írsz szakácskönyveket, gasztroblogot és novellákat, most pedig az 1001 fonal munkatársaként dolgozol és vezeted a Divatkörte blogot. Látszólag nagyon különböző területek ezek - hol a vörös fonal, mi az összekötő kapocs? Van egyáltalán?

Hát, talán én vagyok a vörös vonal. :) Két dolog érdekel igazán a divat és az írás. E kettő szerepe és erőssége változik folyamatosan az életemben. A divat alatt nem feltétlenül a haute couture-t értem, sokkal jobban érdekelnek az elérhető, magyar tervezők és a kézművek munkái.

A Divatkörtén, de a Pinterest faladon is sokszor mutatsz nagyon extrém ruhadarabokat. Ha kinyitnánk a gardróbszekrényed, miket látnánk benne? Milyen stílust és milyen színeket, fazonokat hordasz legszívesebben? Hol a helye az extrémnek az életedben?

Hát, a Pinterest sajnos nem az ember gardróbja, mint tudjuk. Azok a képek, ruhák tetszenek, de hordani nem hordok ilyesmit. Szinte végletekig letisztult, nagyon egyszerű, egyszínű ruhadarabokkal van tele a szekrényem. Nyáron nagyon szoknyás vagyok, télen meg újra merek feszülős nadrágot hordani hosszú pulcsival.

Amit szinte mindig látsz rajtam, az vagy egy lógós fülbevaló vagy egy hosszú nyaklánc. Hatalmas gyűjteményem van (Vadjutka, Mimóza Sári, Fércművek, Kricsár Ancsa, Panyi Zsuzsi stb, stb)

Sosem fogom elfelejteni azt a vacsorádat, amikor csokis szarvashúst tálaltál föl. Amennyire furán hangzik elsőre, annyira mennyei volt. Honnan jönnek ezek a szokatlan receptötletek?

Iszonyú sok szakácskönyvem van, még annál is sokkal több főzős újságom és persze az irdatalan sok blog... Inspirációs forrás tehát van elég. Csak győzzem megfőzni. 

A borító Ricz Géza alkotása

Van két kisfiad, így gondolom, te is ismered a problémát, hogy bizonyos korszakokban a gyerekek sok ételt egyszerűen beraknak a pfúj kategóriába és alig-alig esznek meg valamit a néhány kedvenc ételen kívül. Vannak bevált tippjeid, amivel rá tudtad venni a gyerekeidet, hogy egyenek mást is, mint pizzát és rántott húst?

Az én gyerekeim kb. 5-6 féle ételt esznek meg. Már megszoktam. Ez van. Majd egyszer felnőnek, remélem. Szerencsére esznek nyers zöldséget, gyümölcsöt, így nem izgulok túlzottan. A kisebbik tegnap este 50 dkg szalámit vacsorázott. Semmi mást. Már túl vagyok az idegeskedésen, azt hiszem.

A blogodon van egy kedves rovat Napi mosoly címen. Nem épp tipikus gasztrotéma: hogy jött mégis az ötlet?

Valami amerikai blogon volt ilyesmi, ott csak erről szólt az egész blog, talán 100 awesome things vagy valami ilyesmi volt a címe. Azonnal rájöttem, hogy ez mennyire jó és mennyire fontos, hogy hálát adjak minden nap valami jójért.  Persze nem mindig van időm leírni, de tényleg kell, hogy legyen "jó" minden napban.

Nemrég mondtad egy izgalmas szakmai lehetőségre, hogy bár érdekelne, de a gyerekeid még túl kicsik ahhoz, hogy belevágj. Ebből arra következtetek, hogy még vannak tervek, vágyak a tarsolyodban, amelyeket későbbre tartogatsz. Mit gondolsz, hol találkozhatunk veled öt év múlva?

Ó igen, van titkos tervem. Hogy majd lesz egyszer egy kis boltom. Tele "encsem-bencsemekkel", ahogy a drágám mondaná. Nagy példaképem Emily kincsesboltja, meg a Boróka otthonbolt is. Imádom az ilyen helyeket, de azt is látom, hogy nem tudnék most 100%-osan ott lenni, a fiúk nagyon igényelnek. 

Nézzetek be Ági blogjára, ha receptötletre van szükségetek, ha pedig szeretnétek megnyerni Ági novelláit, hagyjatok egy kommentet - február 10-én kisorsoljuk a szerencsés nyertest!

Igen, megvan a nyertes! Patrícia, a 10. kommentelő a szerencsés. Köszönöm, hogy velünk játszottatok!