A cukormentes projekt

Kezdődik nálunk is az iskola, és bevallom, amennyire vártam júliusban a tanév végét, annyira várom most a kezdetét. Nem mintha az lett volna a gondom, ami sokaknak, hogy a gyerekeket el kell valahogy foglalni heteken át. Sajnos az évi szabadság annyira kevés, hogy az idő nagyobb részében a gyerekanimáció feladatát delegálnom kellett. De azért voltunk kicsit itt, kicsit ott - és minden utazásban közös, hogy az étkezés valahogy nem a normális szokás szerint megy. Nem én főzök, jóval több az édes ezmegaz, esténként szórakozni megyünk Apahajóval, ahol aztán alkoholt fogyasztunk. Így aztán alig vártam, hogy végre visszaálljon a normalitás: kevesebb cukor, péksüti és esténként bor helyett egyszerűen csak tea. És ha már kevesebb cukor, mi lenne, ha teljesen elhagynám vagy legalábbis abból indulnék ki, hogy teljesen elhagyom, aztán ha véletlenül mégis befigyel valahol egy süti, akkor is max. saját készítésű szilváslepény, aminek ugye közeledik a szezonja. Hát, nem lesz könnyű, de állítólag ha elég sok íz van a főétkezésekben, akkor az ember ízlelőbimbói nem annyira kívánják az édeset. Hogy ez rám is igaz-e vagy csak másokra, azt majd meglátjuk, mindenesetre egy próbát megér. Szigorúan azzal a kitétellel, hogy ha nem sikerül, akkor se tragédia.

Egy ilyen cukormentes, de még a nyarat idéző villámvacsora például ez is:

Egy darab grillezni való sajtból két kb. 1,5 centis szeletet vágtam, bekentem olajjal mindkét oldalát, majd serpenyőben megsütöttem. Ez a vacsora meleg része, ami ősszel különösen jót tesz testnek és léleknek. Hozzá olívabogyót és csicseriborsókrémet ettem - ezúttal boltit, de van itt például egy remek recept, ha valaki maga szeretné elkészíteni.