Mese a különleges hűtőszekrényről és a kéksajtos cukkinisalátáról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hűtőszekrény. Külsőre semmi furcsa nem látszott rajta, de volt egy különleges tulajdonsága. Sosem fogyott ki belőle a cukkini. S mert így volt, a gazdája ha akarta, ha nem folyton cukkinit főzött-sütött-evett. Egyszer például így:

fejenként egy cukkinit kockára vágott. Felszabdalt továbbá - szintén fejenként értve - fél marék snidlinget, fél piros csilipaprikát és kb. 4-5 deka kéksajtot. Serpenyőben olívaolajat forrósított, arra dobta rá a paprikát és a cukkinit. Kevergette-kavargatta, amíg meg nem barnult a cukkini. Ekkor még gyorsan megsózta-borsozta, még egyet kavart rajta és egy mélyebb tálba öntötte. Rászórta a felkockázott sajtot és a felcsíkozott snidlinget, ezen is kavart egyet, aztán figyelte egy picit, milyen szépen olvad a sajt a meleg cukkinin. De nem sokáig nézte, hanem bevillázta rögtön, közben pedig arra gondolt, hogy is fogja elkészíteni legközelebb a hűtőjéből soha ki nem fogyó cukkinit. Itt a vége, fuss el véle.