Mennyi TV-t nézzen egy óvodás gyerek?

A téma úgy 5 és fél éve van jelen nálunk - de igazából még régebben. És be kell vallanom a legelején, hogy mostanra kicsit kevésbé kocka a véleményem, mint régen.
Mióta 18 évesen kollégiumba költöztem, a TV-nézés teljesen kiszorult az életemből. A nyári szünetekben  hazajárva még előfordult, hogy szokásból néztem valami műsort, de igazából ritkán élveztem - főleg, hogy ülve kellett maradni közben olyan sokáig. Persze filmeket néztem: moziban, ott nem zavart a röghöz kötés. Sokat, volt olyan idő, hogy hetente kettőt-hármat is. De mert a filmízlésem nem esik a mainstream-be, a TV gyakorlatileg kikopott az életemből. Mire saját lakásba költöztem - azaz saját albérletbe, már nem is szerepelt a beszerzendő holmik listáján a tévé, s ez máig sem változott. Így tulajdonképpen nem kellett volna problémát jelenteni, hogy a gyerekek se szokjanak rá a tévézésre - ami esetünkben DVD-t vagy youtube-os gyerekfilmek nézését jelenti, tehát legalábbis valamiféle válogatott és reklámmentes anyagot.
De mert nem lehet teljesen lezárni a külvilágot, és azért se, mert egyszerűen szerintem a mesefilmek a gyerekkorhoz elválaszthatatlanul hozzátartoznak, mégis elég hamar elkezdtünk mesefilmeket vetíteni: apránként, egyszerre keveset, az elején együtt nézve. Később aztán az együttnézést - pedagógiailag bármennyire tanácsos is - feladtam. Oké, hogy vicces volt egyszer megnézni a gyerekkori Kisvakondot és egyebeket, de ezzel kábé ki is futott az élvezet. Na meg a bébiszitterhatást is ki kellett használni - szerintem aki azt mondja, hogy ne használjuk bébiszitternek a mesefilmeket, annak sosem kellett egyedül, nagyszülői és bébiszitteri-takarítónői segítség nélkül ellátni háztartást és gyerekeket. Persze időkorlátok voltak mindig is, bár önkritikusan meg kell jegyeznem, hogy az első gyereknél még az elveim szabták az időkorlátot, a másodiknál már leginkább a praktikum. De legalább annyiban nyugodt volt a lelkiismeretem, hogy a gyerekek tőlem mindenféle szabadidő-eltöltési módot láthattak, de azt, hogy tévé előtt ülök, biztos nem. (Hogy a számítógép előtt ülés mennyivel jobb, azt nem tudom - abból mondjuk bőven volt, úgyhogy már várom is, mikor akar Do elkezdeni blogolni.)

Ezt a témát viszont nem azért vetettem most fel, hogy még valaki írjon egy véleményt arról, hogy káros-e a tévézés a kicsikre, hanem mert az utóbbi másfél évben olyasmit tapasztaltam a gyerekeknél, amiről máshol még nem olvastam és ami nagyon engedékennyé tett, ami a tévénézési időket illeti. Kristóf ugyanis teljesen másképp néz filmeket, mint Dóra és másképp, mint amit eddig bárki mástól is hallottam. Dóra például nagyon szerette az egyszer volt, hol nem volt az ember c. sorozatot. Úgy négy éves volt, amikor csak és kizárólag ezt akarta nézni és betéve tudta a világtörténelmet a rajzfilm szintjén. De aztán ha kikapcsoltuk a DVD-t, akkor már nem volt téma. Kristóf ezzel szemben bármit néz, utána elvonul egy sarokba, fogja a legóit, a playmobil figurákat, a fakockákat, bármit, ami a keze ügyébe kerül, és eljátssza a filmen látott sztorit. Teljesen mindegy, hogy a Dinóvonat, a Ninja vagy Az egyszer volt, hol nem volt az élet. Mindegy, hogy ún. békés vagy ún. agresszív mese, teljes átéléssel végigjátssza. Nála is úgy van, hogy hetekig ugyanaz a téma, ugyanaz a film van porondon. Mindig pontosan tudja, hogy melyik részt akarja aznap megnézni - feltételezem, hogy ez a szándékosság összefügg azzal, amit utána játszani akar.

Persze feltettem már ezerszer a kérdést, hogy az agressziója mennyiben vezethető le a verekedős-fiús mesefilmekből. Aztán valahogy mindig arra jutottam, hogy a filmek nem állnak elszigetelten és hogy az óvodás barátok hatására így is, úgy is megismerné a sztorikat és úgyis csillagok háborúját játszanak egész nap. A Starwars szereplőit már akkor betéve tudta, amikor még egyetlen részt sem látott a LEGO-Starwars feldolgozásokból, és eszembe sem jutott volna megmutatni neki ezt a filmet, ha az ovi miatt nem kérdezte volna, hogy mi is ez tulajdonképpen.

Egy szó mint száz, mostanában nem vagyok már olyan tévézésellenes (azaz DVD- és youtube-ellenes), mint korábban, legalábbis akkor, ha látom, hogy előtte vagy utána belefolyik a játékba a film tartalma. Ti hogy vagytok ezzel? Van nálatok időlimit s ha igen, hány évesen kábé mennyi a megengedett mennyiség? Mi van, ha olyan filmet akar megnézni a gyermek, amit korainak gondoltok még (pl nekem a starwars volt ilyen sokk, hogy nem igaz, hogy már az oviban is)? És hogy álltok a mesefigurás tárgyak sokaságával? Engedtek a kérésnek, ha úgy adódik?