Ez a sapka az oka, hogy tegnap éjjel fél háromkor mentem aludni. A sapkának meg az az oka, hogy este, a fonalas kosarakban nézelődve molylepkéket is találtam, s akkor jobbnak láttam azonnal elkezdeni menteni minden menthetőt. Mivel nálunk furamód a molylepkék csak a gombolyagokat eszik, a kész ruhákat sosem, a mentés módja tehát a horgolás.
A sapka másik oka pedig Ági posztja, illetve az itt szereplő első sapka. Ha jól látom, ő is az ebben a bejegyzésben bemutatott Designer Knitting horgolós különszámában látható mintához hasonlót horgolt meg. Már az újságban nézegetve is tetszett, de Ági színválasztását látva már nem is volt kérdés, hogy valami ilyesmi bogyósat szeretnék én is őszre. A mintát nem teljesen követtem: fentről kezdtem horgolni, nem lentről, nem sávosan, csak a szem egyik felébe öltve, hanem hagyományosan és a passzét is lehagytam. A bogyómintát azért teljes egészében átvettem és azt is, hogy két szállal készül a sapi.
Amikor látszott, hogy nem lesz elég a kék fonal, akkor gondolkoztam, hogyan lehet a csíkozást finoman megoldani, s eszembe jutott az a módszer, amikor a kétszálas horgolásban először csak az egyik szál színét változtatom, aztán a másikét is. Így lett egy kék-barna és egy barna-zöld átmenet, elégedett vagyok a megoldással.
A kék fonal Lana Grossa Meilenweit, a barna és a zöld Barka Libikóka. (pesto és valamelyik sötétbarna) Egy takaróprojekt hozzávalói egyébként, de most beugrottak - eredetileg statisztálni, aztán bedolgozták magukat egy közepes szerepre. A fazon pedig alább látható, kicsit hosszabb, mint a fejem, ezért lecsüng, de nem a régi svájcisapka jellegű. A kék fonal egyébként egy SBS-ből maradt, szóval mondhatjuk, most lett kész egy sapka-sál együttes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése