2012. június 30., szombat

Mit köszönhetünk Ulickaja-nak? (7.)

Egyrészt sok észrevétlenül elillanó estét és álomszerű állapotban átvészelt nappalokat, amikor alig vártam, hogy végre újra visszatérhessek Kukockij eseteihez meg a megfelelnivágyó fiatal fiú vívódásaihoz - de ma nem ez a lényeg, hanem a csótányfóbia.


A Történetek állatokról és emberekről első meséjében a Csótány ugyanis szakértőként lép fel, s mint szakértő méltó megvendégelést is kap a Magányos Egértől (akivel később frigyre lépnek, de ezt ekkor még nem tudjuk). Félelmetes sebességgel pusztítja el a jobbnál jobb fogásokat és mindazt, ami az asztalon van, beleértve a gyertyatartót is.
Az esti mese persze ezen a ponton átcsapott spontán környezetismeret órába, megbeszéltük, hogy a csótány a Nagy Túlélő, mit neki atomkatasztrófa, meg hogy a panelházak rettegett vendége. Hogy a csótányfóbiának némi határt szabjak - ami lefekvés előtt nem hátrány - megnyugtattam a gyerekeket, hogy 1. nálunk nincs csótány 2. nem is lesz, mert rendszeresen takarítunk. Tudom, hogy ez utóbbinak nincs sok köze a csótányok jelennemlétéhez, de az éjszaka nyugalma érdekében mégis muszáj volt csúsztatnom.
A következő naptól fogva a Csak az Asztalnál Tányér Fölött Eszünk addig folyton ignorált szabályát sem volt nehéz betartatni, elég volt annyit mondanom, hogy "Akarjátok, hogy beköltözzenek a csótányok?" - és már spuriztak vissza az étkezőasztalhoz.
Egyik reggel aztán, a szokásos káosz közepette látom, Kr. kisseprűvel, lapáttal az asztal alatt szedegeti a cantuccini morzsáit. A "mi a csudát csinálsz ott" kérdésre a válasz: "Összeseprem a morzsákat, nehogy beköltözzenek a csótányok."
Hála és köszönet Ljudmila Ulickajának.

8 megjegyzés:

  1. én annyira élvezem ezt a célkitűzés abszolválásra irányuló blogírást, hogy ha ennek vége,én tűzök ki jutalmat, ha lesz kétnaponta poszt.

    VálaszTörlés
  2. nagyon király! és csak így tovább!

    VálaszTörlés
  3. igaza van Ritanak! en is nagyon elvezem, hogy mi jon majd:-) egyebkent meg szerzek egy ulickajat,mert az elso ketto nem hagyott bennem nyomot, de nem adom fel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeld, Kriszta, nemrég áradozott nekem valaki a Daniel Stein-ról, ami ha jól emlékszem, nem tetszett neked. Persze ő a német fordítást olvasta. Azon gondolkodom, vajon nem arról van-e szó, hogy a magyar fordítás nem sikerült annyira jól.

      Törlés
  4. nekem a D.S. nagyon-nagyon tetszett,mély nyomokat hagyott bennem, csak mondom

    VálaszTörlés
  5. Nocsak, Ulickaja még erre is jó :)

    A Daniel Stein nekem is nagy kedvencem, de kell hozzá némi idealismus az olvasó részéről is. Kicsoda, tévedhetek, persze, de azt gondolom, a Médea és gyermekei vagy a Vidám temetés inkább tetszene neked. Az odaadó hívetek, Surik-ot meg utálnád, azt hiszem, és a Szonyecska sem lenne kedvenced ;-)

    VálaszTörlés
  6. Micsoda kis irodalmi fórum:) Visszatérve még erre a könyvre: ugyan mesekönyvnek mondják, de igazából nem gyerekkönyv szerintem. Persze ez nem akadályoz meg abban, hogy esti mesének olvassam, edzettek már a gyerekek, de belátom, hogy van ebben egy adag önzés részemről.

    VálaszTörlés