2009. november 30., hétfő

Ádvent gyerekkel :D

Még élénken emlékszem arra a két évvel ezelőtti karácsonyra, amikor a Mennyből az angyal helyett Megy a gőzöst kellett énekelni a karácsonyfa alatt - minden egyéb klasszikus próbálkozásunkat túlénekelte ugyanis a családunkban uralkodó kétéves. És hát ciki vagy nem, a helyzet óriási röhögésbe fulladt, annyira abszurd volt. Azzal vigasztaltam magam, hogy ugye a karácsony a gyereké elsősorban, és hogy lesz ez még jobb is. És ez tényleg így igaz, idén már - hála az ovinak is - négyévesünk abszolút nyitott a karácsony eredeti tartalma felé. Na de ismét van kétéves a családban, akinek - minő véletlen -, szintén a Megy a gőzös a kedvence. És bár beszélni még alig-alig tud, ebből következően várhatóan nem fog rázendíteni a fa alatt a kedvencére, de szókincséből épp kitelik az "Anya, ne éneke!". Így aztán az eredetileg meghitt gyertyafényes ádventi éneklés helyett csöndes gyertyanézés lett a tegnapi program. Persze csak miután befejezte a lámpaoltás miatti sírógörcsét. A vallási nevelés hétköznapi buktatói című epizódunkat mutattuk be.

7 megjegyzés:

  1. Ezt most nagyon elképzeltem, és remekül szórakoztam (veletek, nem rajtatok:). Köszi!

    VálaszTörlés
  2. :)) Az élet úgy szép, ha zajlik.. :D Karácsonyig még van majd egy hónap.. addig még meg is tanulhatja a gőzöst, tudod, ebben a korban ennyi idő is sokat jelent.. :D

    VálaszTörlés
  3. A vallási nevelés elmélete és gyakorlata néha nálunk is elég nehezen jön össze. Együttérzek
    ;-))

    VálaszTörlés
  4. Vacskamati, attól tartok, igazad lesz. Ma arra kaptam fel a fejem, hogy a gyermek - bár selypítve, de felismerhető dallammal - azt énekli: oti, oti, alka, sze füle, se falka. Úgyhogy akár még megy a gőzös is lehet belőle. Szerintem ilyen hosszú mondatot, meg egyáltalán, mondatot még nem mondott.

    VálaszTörlés
  5. Én is azt mondom, mint Néma, ahányszor csak erre járok :-)

    VálaszTörlés