Költözik az Anyahajó!

Sziasztok, kedves Olvasók! Az Anyahajó ezentúl új helyen, új ruhában vár benneteket. Remélem, velem tartotok. Az új cím www.anyahajoblog.hu

Az új honlap reménység szerint sok kényelmi funkciót kínál, például van egy igazán jó keresője, ami a blog teljes tartalmában keres és talál is. Az archívum átláthatóbb, a régi posztok kronologikusan továbbra is olvashatók, de emellett egyes témákat egyetlen gombnyomással is el lehet majd érni.
Az oldalba már hírlevél és kapcsolati űrlap is be van építve - ezeket a napokban kitanulom és onnantól nem csak dísznek lesznek.

Azt hiszem, ezek a legfontosabb tudnivalók, és persze hogy továbbra is gyertek és horgoljunk, kössünk, fonjunk, főzzünk együtt!

Gyere az új blogba!

Szép helyek Bécsben: a Setagaya-park

Van Bécsben egy park, jóval kevésbé ismert, mint megérdemelné, de aki ismeri, az minden évben elzarándokol ide tavasszal. A Setagaya-park a 19. kerületben található, a linken megtalálhattok minden fontos tudnivalót, a térképet, megközelítési lehetőségeket és majd áprilistól a nyitvatartási időt is. Télen be van zárva, de tavasszal, valamikor áprilisban kinyitják, és akkor lehet kezdeni izgatottan figyelni, hogy mikor kezdődik a cseresznyevirágzás.

A park japán stílusban van kialakítva, így egész tavasszal és nyáron harmóniát és nyugalmat áraszt, de a virágzó fákat semmi nem múlja felül.

Magnóliafák, aranyeső, kis híd a kis tavon, pagoda, amiben valószínűleg szoktak teaszertartásokat is tartani, legalábbis teljesen be van rendezve e célra. Itt-ott padok és zugok, rengeteg felfedeznivaló a gyerekek szemében, a felnőttek szemében pedig oázis a város közepén két perc sétára a közeli villamosmegállótól.

 Ha áprilisban Bécsben jártok, ne hagyjátok ki! Persze mindenképp nézzétek meg a nyitvatartási időt előtte, mert tavalyról úgy emlékszem, hogy nem minden hétvégén lehet látogatni.

WIPszerda: freeform medálok készülnek

Egy 2016-os célkitűzésemet egész biztosan sikerül elérnem, mégpedig hogy kipróbálom magam az ékszerek világában. Szerencsésen összejátszanak az események: másodszorra is freeform nyakláncokat ajánlottam fel a PIF játékban, valamint a Gyapjúnapon tartandó workshophoz is szorgalmasan ötletelgetek, így sorra kerülnek le a tűimről a freeform motívumok. Hogy aztán melyikből lesz valóban nyaklánc, melyik vándorol később valamilyen más projektbe, azt majd eldönti az idő. Az elmúlt napokban ezt a három foltot készítettem.

Ha van kedved ilyesmit készíteni velem az április workshopon, gyere és jelentkezz be a FB-os eseményre. Aztán persze az offline eseményre is :)

Hét-főzz: tízperces bogyók sütés nélkül

Rámtört a konyhai rendezgethetnék a minap és szembesültem a felbontott aszalt gyümölcsök és diófélék sokaságával a kamrafiókban. Persze használok én ilyeneket kásába is, de vannak hozzávalók, például a datolya és az aszalt füge, amik valahogy soha nem akarnak elfogyni és mindig megszáradnak. Úgy voltam vele, hogy ha a rengeteg paleo recept úgy kezdődik, hogy darálj meg egy csomó mazsolát meg mandulát, majd gyúrd össze, és ez állítólag finom, akkor miért ne próbálhatnám meg én is. Úgyhogy csak úgy, recept nélkül ezeket a csontszáraz aszalmányokat meg valamennyi mazsolát beáztattam kábé 20 percre vízben. Késes darálóba öntöttem dióféléket, összesen kábé két-három felnőttmaroknyit, meg egy evőkanálnyi fekete szezámot, mert az életelixír, majd megőröltem az egészet. A 20 perc elteltével a darált diófélékhez hozzáadtam (még mindig a késes aprítóba) a beáztatott datolya-füge-mazsola keveréket meg az áztatóvízből egy pár kanállal, valamint néhány darab kandírozott gyömbért is, ami szintén nem akar elfogyni már vagy egy éve. Mindent jól átdolgoztam az aprítóval, közben szükség szerint kiegészítettem még az áztatólével. Csöpögtettem bele még citrom- és narancsaromát, természetesen természeteset, mert az nem árthat meg még egy kis gyümölcszirupot is, hogy az is elfogyjon az üvegből. Amikor minden sima masszává aprítódott, akkor szembesültem azzal, hogy az egész túl folyékony, így valami szilárd alapanyagért kiált. Ekkor raktam még hozzá két kiskanál holland kakaót, egy fél kiskanál fahéjat és chiamagot annyit, hogy végül ragacsos, de gyúrható massza lett az egészből. És közben nagyon élveztem, hogy itt homoksütit süthetek, mert érzésre tényleg nem különbözött, ragacsos volt és barna. Megkóstolva viszont egészen meggyőzött az íz, így hát vettem a kis papírkapszlikat, egy tányérra öntöttem mindenféle apró dolgot: mákot, szezámmagot és holland kakaót, nem összekeverve, persze. Golyókat gyúrtam, meghempergettem minden golyót az egyik kupacban, és fanfárok, sípok, kész is lett a sütés nélküli villámgyors édesség. A gyerekek csípték, nekem meg ez volt a tavaszi cukormentes három hetem előtti utolsó édességezés, szóval számomra maga volt a paradicsom ez a kis házi bonbon.

Persze a meglehetősen ad hoc mennyiségek miatt soha többet nem fogom tudni reprodukálni ezt az ízt, de sebaj, néha kell egy kis tobzódás a konyhában recept nélkül.

Filc neszi szőtt szalagokkal - a prototípus

Újfent szülinapra volt hivatalos a gyermek, és egész véletlenül időm is volt, úgyhogy sk ajándékot vitt. Eredetileg egy tapestry crochet technikával készült nesziben gondolkoztam, de aztán feltúrtam a rövidárus kosaramat és találtam benne ilyen vicces szőtt szalagokat. Pánikba estem, mert az utóbbi időben napi rendszerességgel hangzik el a mondat, miszerint ez vagy az túl dedós. Vajon meddig fogják még nem túl dedósnak, hanem egyszerűen cukinak tartani ezeket a mesefigurás szalagokat, amelyekből elég tetemes mennyiséget halmoztam fel abban az időben, amikor még rendszeresen varrtam gyerekruhákat?

Gyorsan kellett hát varrnom egy neszit, felső csík szőtt szalag gépi cikkcakkal felvarrva, az alsó csík farkasfog kézzel öltögetve. Cippzárnak egy szép narancssárgát választottam, bár igazából ez volt az egyetlen, ami hosszra megfelelt, úgyhogy a választás szó enyhe túlzás. A piros filc még békebeli valódi filc: nagymamám hagyatékából kaptam meg egy-egy nagyobb darabot piros, kék, szürke, fekete és natúr színekből. Mivel ezek majdnem egyidősek velem (még emlékszem, hogy nekem is készült ezekből a színekből falvédő), először is beleraktam a mosógépbe. Ennek következtében még egy fokkal összement és vastagabb, tömörebb is lett.

Ez tehát a prototípus, mert mind filc, mind színes szőtt szalag van még bőven. Legközelebb megpróbálom úgy is, hogy a varrás ne látszódjon és legyen némi talpa a tartókának, aztán majd megnézem, hogy melyik fajta tetszik jobban.

WIPszerda: narancseper nyakláncok

Márciusban eltöltöttem vagy 25 órát vonaton, úgyhogy volt időm bőven utazáskompatibilis projektekre. Ilyen például a Narancseper nyaklánc: egyetlen tű és egyetlen gombolyag fonal elfoglaltságot ad néhány órára, nem foglal sok helyet és igazából nem lehet elrontani. Na jó, de, lehet - ha a tűméret és a fonalvastagság nem találtak szerencsésen egymásra. Ezen a körön is túl vagyunk, most már tudom, hogy a Catania ehhez a technikához hármas tűt szeret, nem pedig 3,5-est, mint ahogy máskor, a Drops Cotton Light pedig 3,5-est a szokásos négyes helyett.

A bordó Narancseper a múltkori blogjátékra készült Rudajaskolka részére. De mert nekem is igen megtetszett, elkezdtem egy okkersárgát magamnak is, meg egy kedves családtagnak egy lilát.

Vicces egyébként, hogy bármennyire ugyanúgy készül, azért soha nem lesz egyforma alakja kettő ilyen hiperbolikus horgolásnak, azaz minden darab meglepetés. Az meg a második meglepetés, hogy vajon mennyi időbe telik majd, amíg felvarrom a szerelékeket - tudjátok, ez az én gyenge pontom.

Hét-főzz: Csicseriborsósaláta tavasziasan

Nagyon szeretem a csicseriborsót minden formában. Ebben a már nem tél, de még nem teljesen tavasz időszakban tökéletes ez az elkészítési mód: meleg is, ugyanakkor van mellette valami zöld is, az aszalt paradicsom pedig megidézi a nyarat.

A csicseriborsó egyébként az egyetlen alapanyag, amit szinte mindig konzervként veszek, a 24 órás áztatás utáni két órás főzés valahogy elriaszt. A konzerv verzióval viszont 20 perc alatt kerül meleg vacsora az asztalra.

Serpenyőben kevés vajon megpirítottam
két gerezd fokhagymát és
kevés köménymagot.
Beleöntöttem a serpenyőbe a csicseriborsót - személyenként 6-7 púpozott evőkanálnyit számítottam, de persze ez étvágy és ízlés dolga.
Átmelegítettem kicsit, rákanalaztam még a főzőléből/ konzerv levéből néhány evőkanálnyit
valamint személyenként három kiskanálnyi szezámvajat.
Ráfacsartam egy fél citrom levét és
picit megsóztam az egészet.
A serpenyőben folyamatosan kavargattam, mert a szezámvaj hajlamos besűrűsödni és odakapni.

A mélytányérba középre szedtem a csicserisalátát,
körberaktam friss, tépett rukkolával,
középre szórtam kevés feldarabolt aszalt paradicsomot
és az egészet megszórtam parmezánforgáccsal.

Hmmm, fenséges! Jó étvágyat!

Szülinapi rituálé

A cím megtévesztő: senkinek nincs szülinapja ma nálunk. A családi szülinapi rituálénk úgy jutott eszembe, hogy lassan tavaszodik, sokkal többet mászkálok ilyenkor gyalog és megakad a szemem a sok szép lépcsőházi kapun.
Néhány évvel ezelőtt fényképnézegetés közben rájöttem, hogy ahogy telik az idő, egyre kevésbé tudom megmondani, hogy egy bizonyos képen hány évesek a gyerekek. Ekkor gondoltam rá először, hogy amikor valakinek szülinapja van, el kellene menni sétálni és lefényképezni egy kapu előtt, ami szép is, meg annyi is a házszáma, mint ahány éves az illető gyerek. Vagy felnőtt. Akkor legalább egy képen évente megvan, hogy melyik arc melyik életkorhoz köthető, a többi képnél meg majd hasonlítgatjuk a szülinapi fotóhoz.
Ezt az első időben nagyon komolyan vettem és még az adott napon megejtettük a sétát, vagy legfeljebb a következő hétvégén. Aztán mostanra úgy lazultak a szabályok, hogy az adott életévben kell elkészülnie a fotónak. Így sokkal több időnk van kiválasztani a megfelelő kaput és házszámot.

Persze ez azt is jelenti, hogy akármerre járunk, sasoljuk a kapukat: melyik lenne elég szép a következő fotóhoz? Meg motiváljuk magunkat: mindenképp el kellene élni 96 évig, mert ez a 96-os szám egyszerűen páratlanul szép.

És akkor vannak az olyan rácsodálkozások, hogy megyünk az erdőben, közel-távol semmi civilizáció, és akkor hirtelen ott egy ház 37-es számmal - igaz, hogy már csak vagy három hét volt akkor a 38.szülinapomig, de egy ilyet egyszerűen képtelenség lett volna kihagyni, nem igaz?

WIPszerda: raglánbogyók

Előszedtem megint a freeform nyakbavalót a hétvégén, hogy adjak hozzá néhány új színt. Bogyókra támadt kedvem, csak az volt a gond, hogy nem csak hosszabbítani kellett a sálon, hanem valahogy hozzáapplikálni a bogyós részt egy oldalsó elemhez. Kvázi kanyarodni a mintával, mintha pulcsi raglánujjáról lenne szó. Ugyan fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá, végül mégis könnyen kialakult, megmutatom hogyan:

A kép alsó részén lévő bogyómintás sorokról van szó, az alapminta: 1. sor elején 3 lsz magasítás, 2 lsz, bogyó, 2 lsz, bogyó végestelen végig. A második sor pedig elején bogyó, két lsz, bogyó az előző sor lszközébe, 2 lsz... végestelen végig, majd a végén az előző sor utolsó bogyójának tetejébe egy erhp.
A kanyarodást pedig úgy alakítjuk ki, hogy az első sorban egyszerűen csak horgolom az alapmintát, amikor adja magát a kanyarodás, akkor kanyarodok és a minta nem változik. A következő sorokban pedig szintén horgolom az alapmintát, és ahol kanyar jön, ott egy lszközt egyszerűen kihagyok és a következő lszközbe megy a következő bogyó. A két bogyó közt végig van 2lsz, a kanyarodásnál is.
Rettentő büszke voltam magamra, hogy erre rájöttem, bár bizonyára más már jóval korábban rájött ugyanerre.

Azért mutatok még másik új részletet is a sálról: ezt az african flower blokkot ezer éve rakosgatom és örülök, hogy végre sikerült belefoglalni valamibe. A csak félig látszó másik pink virágot is már minimum 3 éve horgoltam. Lassan csak elfogynak a kísérleti blokkok, a sál meg őszre talán hordhatóra nő.
Egyébként azért is húztam bele a freeformba megint, mert Adrienn az Ariadné Műhelyből megkért, hogy a Gyapjúnapon, április 16-án tartsak freeform horgolás workshopot, úgyhogy most be kell melegítenem, meg kitalálni a pontos programot. Itt a remek alkalom, ha van valami konkrét kérésetek, hogy milyen technikát vagy motívumot mutassak meg, akkor írjátok meg kommentben! És persze gyertek el Csillaghegyre április 16-án!

Hét-főzz: Wokos mediterrán csirke quinoával

A quinoa élet, erő, egészség, és ami a legfontosabb, 25 perc főzés elegendő neki, ami alatt pedig elkészíthető a hozzá tökéletesen passzoló mediterrán wokos csirke. A kettő együtt fényűző szombati, sőt, vasárnapi ebéd, mégsem kell az egész napot a konyhában tölteni miattuk.

Így készül két személyre:
A quinoát a használati utasításnak megfelelően sós vízben megfőztem.

20 deka csirkemellet kb 2*2 centis darabokra vágtam.
Feldaraboltam
15 centi póráhagymát
2 kápiapaprikát
szárzeller egy szárát.

Wokban (lehet öblös serpenyő is) fokhagymás-gyömbéres olajat melegítettem, beletettem először a csirkekockákat, azok mindkét oldalát fehérre sütöttem.
Ekkor beleszórtam az összes zöldséget, megsóztam, borsoztam, megszórtam 1 tk oregánóval és három csipetnyi köménymaggal. Egyenletesen elosztottam rajta 1 ek balzsamecetet.
Adtam hozzá három ek kimagozott olívabogyót.
Folyamatosan kevergettem a húst és a zöldségeket, amíg a zöldségek megpuhultak, a hús pedig enyhén pirosas-barnás lett.

Az év első tavaszi napjainak egyikén pont jól esett egy kis Olaszország illatú serpenyős-wokos fogás.

p.s.: Hét-főzz! ez az új rovatom címe, minden hétfőn - na jó, majdnem minden hétfőn - lesz egy recept. Remélem, tetszik majd nektek és kipróbáltok egyet-kettőt közülük. Nem titkolt szándékom, hogy a régi Lunchbox blog legjobb receptjeit is újrafőzöm, újrafotózom és átköltöztetem ide lassanként.