Jót tenni könnyű

Ahogy már korábban írtam, idén egész évben, függetlenül az aktuális időjárástól, horgoltam sapkákat egy karácsonyi akcióhoz. A legutolsó darab épp hétfő este készült el - egy érmés mosodában. A szokásos novemberi gyomorvírus tarolt ugyanis, és az ágynemű, ágytakaró nem fér az otthoni mosógépbe, így aztán a hétfő estét mosodában töltöttem. Itt mindig lutri, hogy mennyi időt tölt el az ember. Maga a mosóprogram nem hosszú, 35 perc, a szárítás 30, de ha épp tele van minden gép, akkor még plusz időket is kell kalkulálni. Így aztán könyvvel és horgolós felszereléssel is készültem, és szinte csalódott voltam, amikor a mosodában mindössze egy ember volt, azaz az első pillanatban látszott, hogy 65 percet fogok csak várakozással tölteni.

A könyvet így elő se vettem, egyből a sapkával indítottam. Ott készült az első öltés és az utolsó sor csak azért nem, mert az elején elszámoltam és bontani kellett. Így a legutolsó szürke rövidpálcás sor 5 percét már otthon fejeztem be. Előtte soha nem méricskéltem, hogy mennyi idő elkészíteni egy Boshi fazonú sapkát - most akkor íme, a hivatalos eredmény 65-70 perc, szálelvarrással 75. Nem egy világvége.
Van 75 perced örömet szerezni valakinek? Horgolni egy sapkát és elküldeni az Igazgyöngy Alapítványnak vagy odaadni egy kéregetőnek, aki mellett minden nap elmész az utcán? Vagy a gyereked egy osztálytársának, akiről tudod, hogy ritkán tudnak új ruhát venni? Jó érzés annak, aki adja és annak is, aki kapja. Boldog ádventet, hangulatos karácsonyi készülődést kívánok!

Végül szett lett

 A képen látható cowl ismerős lehet már azon kedves Olvasóknak, akik már kb. két éve is figyelemmel kísérték az anyahajót és átlagon felüli memóriával bírnak. Igen, ennyi idő kellett ahhoz, hogy a maradékokból elkészüljön a passzoló sapka is.

Nem csoda, hiszen már annyi sapkát horgoltam egy időben, hogy utána egész sokáig gondolni sem tudtam rá, hogy még egyet. Most augusztusban és szeptemberben viszont egy jótékonysági projektre csináltam öt sapit, és úgy gondoltam, a lendületet ki kell használni, ha már egyszer itt van.

Eredetileg úgy szerettem volna, hogy a sapka is három színblokkból álljon, de rosszul saccoltam be az egyes színekből rendelkezésre álló mennyiséget, így random csíkos lett. Hála a ramaty időnek azonnal fel is avattam, és egészen el is érzékenyültem, hogy nahát, végre szettet hordok, mint azok az emberek, akik boltban veszik a sapkáikat meg sáljaikat.

Boshik, sorakozó!

-  Na, és felkészültél már a karácsonyra?
- Hát persze, átgondoltam, mi mindent is kellene még csinálni, menüterv, bevásárlás, fát venni-faragni-díszíteni, csomagolópapírt nyomdázni, ajándékokat csomagolni, a függönyöket a nappaliban leszedni és bedobni a mosógépbe, legalább a nappaliban ablakot mosni, alaposan felporszívózni mindenhol, pláne a vendégszobában, WC-fürdőszoba nagytakarítás, előszobából a cipőket valahogy elpakolni, hogy lépni lehessen.
- Hú, komoly. És hol tartasz, mit csináltál meg már az utolsó ádventi hétvégén?
- Horgoltam négy sapkát.

 Ez tkp már november végén esedékes lett volna egy kislánynak, aki meghívta Do-t a szülinapjára, amire végül csellópróba miatt nem tudott elmenni én meg munkahelyi csúcsrajárás miatt nem tudtam horgolni.

Ezt meg a saját gyermeknek, akinek olyan komor a sötétkék kabátja, muszáj volt hozzá egy élénkebb színű sapka.
A másik kettő meg ráadásajándék unokatesóknak, de ez titok. Remélem, még nem olvasnak blogokat. Minden modell Myboshi Tobu, a fonalak nagyobb része Boston, de van benne némi maradék Boshi Nr 3 is, valamint a piros csík egy már gőzöm nincs milyen maradék, amit most sikerült kb öt év után végre teljesen elhasználnom. Fanfárok, sípok! A leírás szerint 150 gramm fonal megy egy sapkába ehhez képest én 300 grammot vettem és ebből 3 sapka teljesen kitelt és a negyediknek a fele, úgyhogy ne higgyetek a leírásnak. Mint ahogy a kötéspróbának sem, mert sikerült három teljesen ugyanannyi sorral és szemmel készült sapkának 3 különböző méretet ölteni ugyanolyan tűvel. Nálam a szorosság, úgy tűnik, hangulat kérdése és semmi köze tűhöz meg fonalhoz. 

Kellemes készülődést nektek is- csak semmi stressz, még bőven van időnk!

Boshi Izumo sapka

Minden évben eljön az a nap, amikor elkezdem elképzelni tudni, hogy majd egy napon nem érdekel, hogy néz ki a fejem sapkában. Ez a nap múlt héten jött el, így végre megmutatom azt a sapit, amit egyébként előrelátóan még szeptember elsején horgoltam meg. Myboshi fonal, Boshi Izumo minta - már amennyire én képes vagyok mintát hűen követni.

A fonalat még tavasszal, a tél végi kiárusításon táraztam be, mert a tavalyi kedvenc kendőmhöz nagyon nem volt színben passzoló sapkám. Hát most már van. Hogy hogy áll a fejemen, azt inkább hagyjuk, legalább a színe jó, meg faltam a fonalat vele.

Mosolykalap Zsófinak

A mosolykalapok célja, hogy olyan gyerekek arcára csaljanak mosolyt, akik kemoterápiás kezelést kapnak, s emiatt kihullott a hajuk. Nagyon fontos tehát, hogy a sapiknak vidám, élénk színük legyen. Mivel sajnos folyamatosan újabb és újabb igényeket jeleznek a különböző kórházak, ezért bátran lehet jelentkezni mosolykalaposnak. 

Ez a kis beanie Drops Cotton Lightból készült, az eleje Boshi Sano minta alapján, aztán egy kicsit módosítottam rajta. Azt hiszem, most sikerült eddig legjobban elkapnom a fejre simuló fazont.

Az ősz első sapkája

Do már vagy két éve rágja a fülemet, hogy legyen neki lányos kabátja. Lányos, azaz ne dzseki, ne sportos, hanem csinos, mint amikor 3-4 éves volt. Persze a vágyat értem, de általában nem szeretek olyan dolgokat venni, amiket alig visel és ráadásul még sokba is kerül. Márpedig a bécsi időjárás nem arról híres, hogy egy nem vízhatlan kabát hordására egy éven belül olyan sokszor van alkalom. Annyi a szerencse, hogy amikor egészen más cucc keresésében voltam, megláttam egy erősen leárazott kabátot, amiről tudtam, hogy tetszene neki és nagyjából az a stílus, amire gondolt. Most hogy kerestem róla egy fotót ehhez a bejegyzéshez, eléggé elképedtem az eredeti áron és azt kell mondanom, igazán jó vásárt csináltunk.

 Adott tehát egy khaki színű vászon kabát, aminek azért van belegombolható báránybőr bélése is, szóval ha lesznek olyan szeptember-októberi napok, amikor hideg van, de nem esik az eső, akkor hasznos lehet hozzá egy sapka is. Azt most nem állítom, hogy az otthon lévő 1000 sapkából egy sem illik hozzá, mert ez nem igaz, de ha egyszer ez a pink Drops Cotton Light annyira kínálta magát, akkor miért is ne horgolnék új sapkát hozzá?

Annyira szeretem ezt a mintát, ugyanakkor nem tudtam, hogyan lehet értelmesen körben horgolás közben szaporítani. A megoldást ebben a könyvben találtam meg. Sok kritika éri a könyvet, mert a benne lévő minták állítólag mind elérhetők a neten ingyenes verzióban is, de bevallom, nekem egyszerűen jó, hogy össze van szedve, nem kell számítógépet bekapcsolni hozzá, nyomtatgatni. Ráadásul van benne a bonyolultabb mintákhoz kivehető mellékleten mintarajz is, ami manapság már ritka, mint a fehér holló. A minta 100%-osan működött, ami nálam azért elég ritka, csillagos ötös a könyvnek.

Még tűnődöm, hogy sál legyen-e hozzá és ha igen, milyen. Szóba jöhetne a Cameo is például, csak az a kérdés, nem fogom-e én azt a mintát nagyon unni nagyon hamarosan. Ígérem, beszámolok a fejleményekről.
Aki pedig olyan szemfüles, hogy észreveszi, a sapka szegélyén vannak világosabb csíkok, annak elárulom, hogy az utolsó sort gumicérnával összefogva horgoltam, hogy szépen a fejen maradjon a kalpag.

Mammut-sapka

Lázas készülődés folyik a boszorkánykonyhában: egy nyakmelegítő, egy Cameo, egy Amore, két nyári felső és a meglepetés freeform nyakas várja, hogy elérje végső méretét. (Ez utóbbi abszolút prioritást élvez és hamarosan kisorsolom az Anyahajó-olvasók között!) Ilyen nagyszabású projektek mellett nem árt néha egy-egy apróság, például egy sapka, mint a régi szép időkben.

A kívánságnak megfelelően kétféle zöldből készült. Most szándékosan torzítottam kicsit az árnyalatokon, hogy legyen valami meglepetésfator is, de azt elárulom, hogy a világosabb árnyalat épp az, ami szerintem a leendő tulajdonosnak a legeslegjobban áll. Ahoi fonalat használtam, ami 8-as tűs, ezzel érdemelte ki a Mammut becenevet.

Horgolt-kötött szett

A cipésznek lyukas a cipője elv nálam is érvényesül: bár rengeteg sálam, kendőm és sapkám van, a legritkábban van rajtam két összeillő színű, mintájú. Egyszerűen azért, mert a készítésnél nem az összeillés a szempont, hanem van egy fonalam vagy egy minta, ami tetszik és ez az elsődleges. Próbálom párosítgatni persze, néha sikerül is, de az inkább a véletlen műve. Ebből aztán elég - gondoltam magamban és miután meghorgoltam az alsó képen lévő sapkát, eldöntöttem, hogy egész kivételesen passzoló nyakmelegítőt is készítek hozzá. A gond csak annyi volt, hogy a minta, ami sapkának nagyon jól mutatott, valahogy nem volt annyira praktikus nyakmelegítőnek, ugyanis rettentően zabálta a fonalat, nekem meg korlátozott volt a készletem. Így aztán örültem, amikor azt a tippet kaptam, hogy a kötött seed-stich, avagy dupla rizskötés hasonló textúrát eredményez, viszont lényegesen fonaltakarékosabb. Egy darabig még próbálgattam mindenféle alternatív horgolásmintákat, aztán beláttam, hogy mégis a kötés lesz a legjobb.

Most aztán kötök, kötök egészen addig, amíg a gomblyuk helye el nem jön, aztán majd megkötöm életem első gomblyukát (avagy kihagyom a helyét), aztán újra kötök és kész. Remélem, Mikuláskor már hordhatom. Még a paraméterekről: A sapka a Be beanie c. könyvből van pici módosítással (ami a fonalválasztásból adódott), a fonal Lana Grossa Superbingo. A horgolótű méretére már nem emlékszem, a kötés 5-ös tűvel készül, a minta pedig a Debbie Bliss Kötőiskolából egy alapminta.

Boshi sapka, a villámprojekt

A horgolós világban is van helye a férfiaknak, a myboshi márkanév mögött például (legalábbis a marketingsztorijuk szerint) fiúk állnak. Bár maguk a sapkák eléggé az alap fazont hozzák és simán elkészíti bárki, akinek már volt a kezében horgolótű, azért annyit egész biztosan köszönhetünk a myboshi-mániának, hogy már 12 év fölötti fiúk is érezhetik magukat coolnak, ha horgolt sapkát hordanak. Így aztán a nevezett korhatárt tényleg csak néhány évvel átlépett Apahajó is rendelt magának egy horgolt sapit - ezt a tényt nyugodtan nevezhetjük mérföldkőnek.

Myboshi Nr. 3 fonalból készült, ami 7-es tűvel horgolható 100% gyapjú. A fekete csíkok majdnem egy teljes gombolyagot zabáltak fel, a szürke rész kábé másfelet, így lett egy fejresimulósnál picit lazább fazon. Egy estés projekt, úgyhogy karácsonyi még simán elkészülhet. Lehet hozzá felvarrható szőtt címkét is kapni, de Célszemélynek címke nélkül jobban tetszett.

Megint sapka

Hogy mi köze a horgolt sapkának a magyar iskolához? Do szeptember óta jár szombati iskolába, ahol magyar írást-olvasást tanulnak, ehhez később majd némi honismeret, irodalom és történelem is jön még. Némi kompromisszum ahhoz képest, hogy sok külföldi magyar van, aki magántanulóként tanítja a gyerekét, s aztán évente kétszer vizsgára küldi. Valahogy úgy éreztem, hogy ez sok lenne, nemcsak Do-nak, de nekem is. A spontán tanulás persze szintén hatékony, tavaly így szinte észrevétlenül tanult meg magyarul is olvasni.Az írást is akkor gyakorolta, ha akarta, s általában akkor akarta, ha valami célja volt vele, így elég jól haladt. Azért úgy gondoltam, kipróbáljuk a szervezett oktatást is, ott legalább megismerkedik pár korabeli magyar gyerekkel is és a családon kívül is használja a magyart - nő a nyelv presztízse, így mondja ezt a szakirodalom.Na meg azt se bánom, ha nem nekem kell dresszírozni a j-ly különbségtételt és egyéb ilyen helyesírási finomságokat. A szülő végül is azért van, hogy szeresse a gyereket, nem azért, hogy korrepetálja.

A magyar iskolában lesz egy kis házi vásár, ahol anyukák-apukák által készített apróságokat fognak árulni. Csak pár napja tudtam meg, és nem sok időm van készülni, de néhány sapka talán belefér addig. Az eladási ár teljes egészében az iskola alapítványáé lesz, amennyiben lesz, aki október végén tavaszi sapkát akar venni. De talán nem reménytelen a helyzet, ez a darab ugyanis nagyobb ovis méret, akkoriban pedig már nem nő olyan gyorsan a gyerekek feje: ami jó októberben, az márciusban is jó lesz még.
Felhívom a figyelmet egy apró részletekre, a ráksoros szegélyre.

A teteje olyan, mint egy mandala. Catania fonalakból készült, s még majd egy kis "handmade" cimkét is fog kapni.

Szülinapi zsúrra készült sapka

Az iskolai szülinapi meghívások mindig fejtörést okoznak - szeretnék olyan ajándékot adni, ami kicsit túl van a rózsaszín kutya-barbi-hello kitty háromszögön, ugyanakkor annyira el vannak árasztva játékkal az ismerős gyerekek, hogy nagyon nem egyszerű olyat találni, ami még nincs és értelmes és mégis örülnek neki. Szerencsére Isabelláról tudom, hogy tetszenek neki a Do sapkái és egyéb horgolt cuccai, úgyhogy neki nyugodt szívvel visz Do sapkát ajándékba.  (az alábbi képen még wip.)

 A színek kiválasztásában segített, hogy az osztályban keringenek azok a fajta emlékkönyvek, amelyekbe mindenféle kérdésre kell válaszolni, így a legtöbb osztálytárs kedvenc színeit lehet tudni. Egyedül a sárga volt saját ötlet: egymás mellé keveredtek a fonalak és jól mutatott a sárga a többi mellett. Onnan meg már csak egy lépés volt, hogy egy régebben készült sárga virágot továbbgondoljak 3D-ban. A lila szirmok azért kunkorodonak ilyen szépen befelé, mert a sárga virág hátuljára készített láncszemívekbe 1 rp, 4 krhp, 1 rp-t öltöttem. (És akkor feküdne ki síkban, ha 1 rp 1 fp, 1 erhp, 1 krhp, 1 erhp, 1 fp, 1 rp lett volna).

Az alsó képen jól látszik, hogy a láncszemíveket mindig a sárga virág egyik pálcája köré öltve készítettem, így lett a lila "fércöltés".

Ami még ebben a sapkában különleges: bár sokat váltottam színt,  mégis alig vannak szálvégek. Amikor egy-egy színt éppen nem használtam, akkor se vágtam le a fonalat, hanem amikor újra sorra került a szín, akkor láncszemekkel a visszáján elvezettem az aktuális helyig, s így megtakarítottam sok-sok csomót és tisztázást. Abban a sorban pedig, ahol a lila alapon kék bogyók vannak, egymás mellett vittem a két színt, mint a norvég minták kötésénél. Nem olyan bonyolult, mint amilyen hatásos és pici odafigyeléssel a szálak összegabalyodását is el lehet kerülni.

Felül buggyos fazon, így képtelenség szépen kifektetni 2D-ben.

Áprilisi bolondság

Ismét teszthorgoltam egy Oui toujours sapkát, amelynek mintája hamarosan elérhető lesz magyarul is (figyeljétek a FB oldalt!). A pink és a piros egymás mellett - és csak ez a két szín - eddig szerintem nem fordult elő egyetlen horgolásomban sem, de most pontosan ez a kombináció kívánkozott a tűmre. Az ihlető egy kardigán, amelynek a könyökrészén piros folt van, de még ez se lett volna elég, ha nem marad a freeform mellényből majdnem egy egész gombóc porschepiros Catania. De maradt, és ki engedne egy Porsche-t a garázsban porosodni?
A kép keveset mond, olyan, amilyen, mindenesetre amikor Do ebben a sapiban ment iskolába, visszaüzent egy anyuka, hogy nyissak már egy boltot, mert ezek a horgolások annyira jók. Boltot nem nyitok, mert szeretem a mostani munkám, ami egyébként tökéletesen kitölti az életem munkára szánt részét, de az illető osztálytársnak úgyis nemsokára itt a szülinapja, úgyhogy majd kap egy ilyen sapkát ajándékba.

Waiting for Spring Girls' Hat

 Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy teszthorgolhattam Agneta sapkáját.
Az első nekifutáskor azonnal kiderült, hogy Magyaroszágon is vannak dialektusok, mi több, horgolási dialektusok, és hogy amit én rövidpálcának ismerek, azt Agneta kispálcának nevezi, viszont nála is van rövidpálca, mégpedig az általam egyráhajtásos félpálcának nevezett szem. Ennyit tesz, hogy valaki angol vagy német nyelvű minták alapján tanult-e horgolni és hogy Magyarország melyik táján él.
Viszont a fogalmi tisztázás után másodjára sikerült a megfelelő módon meghorgolnom ezt a remek mintát.

 Catania fonalat használtam hozzá és 3,5-ös tűt, és minden erőmet bevetve megpróbáltam nagyon lazán horgolni - és igen, sikerült 7 éves méretet elérnem, sőt, picit még laza is a fejtetőn.
Mivel van benne türkiz, nagy a boldogság, és Donak van egy újabb tavaszi sapkája. Az én kedvenc árnyalatom ebben egyébként az a barna, amiből a szegély van és a menta.

A mintáról egyébként még annyit, hogy üdítő kivétel: minden lépés pontosan van leírva, minden szemszám kijön úgy, ahogy az a mintában szerepel. És ami a legjobb: nagyon egyszerű technikailag, mégis annyira feldobja a két kagylós minta. Kezdőknek is nagyon egyszerű és biztos sikerélmény szerintem, nagyon ajánlom.

A sapka, ami mesés lett

A takaróból maradt fonalakból lett egy Stephanie's wrap - kellett persze kis utánpótlást venni, s ahogy az már lenni szokott, nem sikerült kiszámítanom a mennyiséget, így még maradt egy sapkára is. És még abból is maradt, de egyelőre félretettem, nehogy újabb utánpótlást akarjak venni újabb maradékkal. Kábé mint a szalonna és a kenyér esete, ami soha nem egyszerre fogy el.

A sapka a Be Beanie! című könyv egyik mintája alapján készült, csak a saját fejem szerint néhány plusz sorral. Tkp. két sorral azután kellett volna elkezdeni a passzét, mint ahol az első képen tartottam. Csak okosabbnak gondoltam magam a tervezőnél és úgy képzeltem, hogy az én fejemre jobb lenne egy kicsit lazább sapka, nosza, csapjunk hozzá plusz sorokat. A végeredmény mesés, vagy nevezzük nevén: manós. Hordás közben a láncszemívek lazultak hosszában, úgyhogy most van egy manósapkám, miközben igazából ebből a stílusból már minimum 30 éve kinőttem. Azért hordtam rendületlenül egész februárban, csak olyankor vettem le idejekorán, amikor komoly emberekkel találkoztam, akik rólam is azt hitték, hogy komoly ember vagyok. Lehet, jövőre varrok a tetejére egy pompomot - ha már mesésre vettem a figurát.

Még tart a tél

A Be beanie! című sapkahorgolós füzetkét már régóta a kívánságlistámon tartottam, és most végre megvettem és ki is próbáltam rögtön két mintát.
Az utóbbi időben ritkán jött az indíttatás, hogy újabb sapkát horgoljak az otthon található 30+ darabhoz, viszont a füzetben lévő modellek annyira mások és annyival izgalmasabbak a korábbi sapkáinknál, hogy most megint van kedvem ehhez a műfajhoz is. Nemcsak körben horgolt modellek találhatók benne, hanem olyanok is, amelyeket soronként laposan kell horgolni, s aztán fogyasztásokkal alakítunk és a hátsó középvonalnál varrunk össze. Így olyan csipkemintákat is lehet használni, amelyeket körben sokkal nehezebb vagy lehetetlen lenne. Épp ezek a lukacsos sapkák vonzanak a legjobban - ezeket főleg tavasszal tudnám hordani, amikor a sapka már inkább csak dekoráció.

A képen látható modellhez egy gyapjú-műszál keverék fonalat használtam - a sodrása egyenletlen, néhol bumszli, néhol kifejezetten vékony. Beszerzési helye valamikor 3 évvel ezelőtt a Burda üzlet volt, a nevét sajnos már nem tudom. A gombolyag kívülről fehér-szürkének tűnt, ahogy azonban haladtam a horgolással, úgy lett egyre kékesebb. Centire pontosan elfogyott az 5 deka, így a passzét fekete vastag pamutfonalból készítettem. S mert ajándék lett, varrtam rá Anyahajó-címkét is (egyébként a könyvhöz 3 db be beanie! feliratú felvarrható címkét is csomagoltak).

Manósapka szőrös szegéllyel

A múltkor meg kellett állapítanom, hogy Do minden sapkája csinos és tavaszi. Egyet kivéve, de azt éppen sehol sem találtuk. Ilyen esetben nincs mese, vagy megveszek egyet a télvégi maradékból, ami persze színben nem illik a kabáthoz és Do amúgy sem szereti, vagy horgolok gyorsan. Szerencsére a Lang Merino 70 színpalettájában pont volt egy megfelelő árnyalat és még kapható is volt, így villámgyorsan, mint a régi szép időkben, egy este alatt meghorgoltam ezt a manósapkát.

A fazont már egy ideje forgattam a fejemben - mivel munkába menet gyakran találkozom egy anyukával plusz gyerekkel, és az anyukának volt ilyen csúcsos, manószerű, de mégsem túl gyerekes horgolt sapkája. Szerintem sk, de még nem mertem rákérdezni.

Minta nem volt hozzá, és mert csupa rövidpálcából még sosem horgoltam sapkát, erősen kísérleti jellegű - de hordás közben nem látszik az a pár baki. Az aszimmetrikus forma egyébként szándékos, így nem pont felfelé áll az antenna, hanem kicsit ferdén.

Szegélyként minden második szembe egy rövidpálcát horgoltam effektfonallal egy kizárólag erre a célra évek óta tárolt fonalból. Végül minden megtalálja a maga helyét.
Majdnem 10 deka gyapjat használtam fel hozzá úgy, hogy az ajánlott 6-7-es tű helyett 5-össel horgoltam.

barna-rózsaszín bogyós sapka (23.)

Még tavaly ősszel kezdtem el ezt a svájci sapkát horgolni, ajándéknak készült egy ovistársnak. Aztán nem lett kész a szülinapi bulira, s akkor már jött a költözés, a régi ovistárs is inkább az új iskolás barátaival találkozott, s nem volt motiváció a sapka befejezésére. Most, hogy már érezzük az ősz előszelét, kedvem lett befejezni - már nem a régi barátnőnek, hanem Do-nak.

Kétféle bogyó és barna, rózsaszín, pink csíkok teszik változatossá a mintát. Az egész elég spontán, fejből alakult. Egy darabig írtam a mintát, aztán rájöttem, hogy az én mintaleírásaimat úgysem érti senki más, így félbehagytam.

Először azt hittem, hogy az aljára jó lesz egy rugalmas passzé, amit keresztbe kell horgolni és utólag rávarrni, de valahogy mégsem éreztem elég rugalmasnak, így a hagyományos módon fejeztem be.

És így néz ki hordva - nem is olyan könnyű úgy igazítani a rövid frizuráján, hogy vagányan nézzen ki. De legalább kísérletezhetek új sapkafazonokkal az új hajához.
A fonal egyébként Catania, és 3,5-ös tűvel készült.

Bogyós sapka (20.)

Ez a sapka az oka, hogy tegnap éjjel fél háromkor mentem aludni. A sapkának meg az az oka, hogy este, a fonalas kosarakban nézelődve molylepkéket is találtam, s akkor jobbnak láttam azonnal elkezdeni menteni minden menthetőt. Mivel nálunk furamód a molylepkék csak a gombolyagokat eszik, a kész ruhákat sosem, a mentés módja tehát a horgolás.
A sapka másik oka pedig Ági posztja, illetve az itt szereplő első sapka. Ha jól látom, ő is az ebben a bejegyzésben bemutatott Designer Knitting horgolós különszámában látható mintához hasonlót horgolt meg. Már az újságban nézegetve is tetszett, de Ági színválasztását látva már nem is volt kérdés, hogy valami ilyesmi bogyósat szeretnék én is őszre. A mintát nem teljesen követtem: fentről kezdtem horgolni, nem lentről, nem sávosan, csak a szem egyik felébe öltve, hanem hagyományosan és a passzét is lehagytam. A bogyómintát azért teljes egészében átvettem és azt is, hogy két szállal készül a sapi.

Amikor látszott, hogy nem lesz elég a kék fonal, akkor gondolkoztam, hogyan lehet a csíkozást finoman megoldani, s eszembe jutott az a módszer, amikor a kétszálas horgolásban először csak az egyik szál színét változtatom, aztán a másikét is. Így lett egy kék-barna és egy barna-zöld átmenet, elégedett vagyok a megoldással.

A kék fonal Lana Grossa Meilenweit, a barna és a zöld Barka Libikóka. (pesto és valamelyik sötétbarna) Egy takaróprojekt hozzávalói egyébként, de most beugrottak - eredetileg statisztálni, aztán bedolgozták magukat egy közepes szerepre. A fazon pedig alább látható, kicsit hosszabb, mint a fejem, ezért lecsüng, de nem a régi svájcisapka jellegű. A kék fonal egyébként egy SBS-ből maradt, szóval mondhatjuk, most lett kész egy sapka-sál együttes.

Ribizifotózásra készülve

 Már csak két hét és ismét kamera elé áll a család. Nem kis stressz ez, hiszen ki kell választani a ruhát (minél egyszerűbb, annál jobb, ezt már kitapasztaltuk), a kiegészítőket (iskolakezdési fotók is lesznek, szóval vannak stabil elemek, de egy kis horgolt sem hiányozhat) és még arra is figyelni kell, hogy mindezt el is vigyük magunkkal Pestre. Ajaj. De tudjuk, hogy megéri az izgalom, mert elég ritkán sikerül normális képeket készíteni magunkról házilag. Jót tesz a külső szem és főleg, hogy valaki még a kamera előtti feszültséget is segít oldani, hogy grimasz helyett némi mosoly is legyen a képeken.

A közös nevező idén a türkizkék, ez nagyjából mindenkinek jól áll a családban és majdnem mindenkinek van is ilyen felsője (kivéve nekem, mert jelenleg nincs egy rongyom, legalábbis ez a benyomásom), ehhez készült a csíkos sapka.

A fazon buggyos, de ez egyelőre nem látszik - sebaj, hagyunk egy kis feladatot Katának is, neki biztos jobban sikerül megörökíteni sapit és tulajdonosát. A horgolási adatok pedig: Catania-szerű pamutfonalak, 3-as tű és legyezőcsipke, meg másfél este felhasználásával készült.

A meglátjuk-sapka

Ebből vidám színátmenetes fonalból (Anchor Magicline) tavaly horgoltam egy kacagányt egy barátnőm kislányának. Úgy gondoltam, hű maradok az eredeti koncepcióhoz és a maradékból szintén barátnős ajándékot készítek. De hogy miért meglátjuk-sapka a neve? Mert a környezetemben újra sok kismama van, és egy kivételével mindenki lányt vár. Akivel hamarabb futok össze közülük, azé lesz ez a sapi. Azért a többiek sem maradnak meglepetés nélkül, de erről majd máskor.

Vicces, hogy a szegélye majdnem teljesen rózsaszín, csak három kagylóminta jött ki napsárgára.

A színek egyébként erősebbek, nem ennyire fagyiárnyalatok.