Boshik, sorakozó!

-  Na, és felkészültél már a karácsonyra?
- Hát persze, átgondoltam, mi mindent is kellene még csinálni, menüterv, bevásárlás, fát venni-faragni-díszíteni, csomagolópapírt nyomdázni, ajándékokat csomagolni, a függönyöket a nappaliban leszedni és bedobni a mosógépbe, legalább a nappaliban ablakot mosni, alaposan felporszívózni mindenhol, pláne a vendégszobában, WC-fürdőszoba nagytakarítás, előszobából a cipőket valahogy elpakolni, hogy lépni lehessen.
- Hú, komoly. És hol tartasz, mit csináltál meg már az utolsó ádventi hétvégén?
- Horgoltam négy sapkát.

 Ez tkp már november végén esedékes lett volna egy kislánynak, aki meghívta Do-t a szülinapjára, amire végül csellópróba miatt nem tudott elmenni én meg munkahelyi csúcsrajárás miatt nem tudtam horgolni.

Ezt meg a saját gyermeknek, akinek olyan komor a sötétkék kabátja, muszáj volt hozzá egy élénkebb színű sapka.
A másik kettő meg ráadásajándék unokatesóknak, de ez titok. Remélem, még nem olvasnak blogokat. Minden modell Myboshi Tobu, a fonalak nagyobb része Boston, de van benne némi maradék Boshi Nr 3 is, valamint a piros csík egy már gőzöm nincs milyen maradék, amit most sikerült kb öt év után végre teljesen elhasználnom. Fanfárok, sípok! A leírás szerint 150 gramm fonal megy egy sapkába ehhez képest én 300 grammot vettem és ebből 3 sapka teljesen kitelt és a negyediknek a fele, úgyhogy ne higgyetek a leírásnak. Mint ahogy a kötéspróbának sem, mert sikerült három teljesen ugyanannyi sorral és szemmel készült sapkának 3 különböző méretet ölteni ugyanolyan tűvel. Nálam a szorosság, úgy tűnik, hangulat kérdése és semmi köze tűhöz meg fonalhoz. 

Kellemes készülődést nektek is- csak semmi stressz, még bőven van időnk!