Horgolós könyvtár: Beyond The Square

Ha erről a könyvről nem írnék mást, csak belinkelném Barbara-t a K-town-ból, már az is elég jó ajánló lenne. Ő ugyanis azt a célt tűzte ki maga elég, hogy az év során minél több, de legalább 100 motívumot elkészít a könyvből, és ezt szorgalmasan  teszi és mutatja is a blogjában. Szóval böngésszétek, ha kíváncsiak vagytok, pontosan milyen mintákat tartalmaz a gyűjtemény.

Ami miatt ötöst kap nálam ez az alapmű:
- nemcsak hogy a nagyinégyzettől lép tovább a nagyikör, nagyiháromszög, nagyisokszög felé, hanem kilép a térbe is. Fodrok, átszövések, ilyen-olyan apró, látványos, de könnyen megtanulható trükkök teszik tényleg különlegessé ezt a könyvet.
- Angol nyelvű könyv, de a szöveges leírás mellett van rajzos is. Sokszor a kettőre együtt van szükség - legalábbis nekem, amikor a technikailag új dolgokat próbálgatom.
- Nemcsak a motívumok leírását adja, hanem kreativitásra ösztönöz - és ezt ki is mondja. Bevezet lépésről lépésre abba a gondolkodásba, ami az önálló minták kitalálásához szükséges. Felbontja a projektet részekre (sarokeldolgozás, szélmegoldások), ezekhez különböző lehetőségeket mutat fényképpel. A könyv végén pedig van egy kis bianco mintacsontváz, ami az önálló tervezésben segít, ha valaki idáig is elmerészkedik. Ha idáig is eljutok, feltétlen eldicsekszem majd. :)
- A lehetséges hibákat sem hallgatja el, és kijavításukban, megelőzésükben is fényképes segítséget nyújt.
- A legelső lapokon pár vicces ötlet található, hogy mihez kezdjen az ember az elkészített motívumokkal, ha mondjuk nincs kedve 350 darabból franciaágytakarót horgolni.

Kinek való ez a könyv? Ha valaki ismeri az alappálcákat, már bátran nekiülhet sok mintának. A haladók és nagyon haladók pedig böngészgessenek, és szerintem ők is elégedettek lesznek. Amikor tavaly megvettem a könyvet, legalább 20 olyan minta volt benne, amit nem tudtam volna fejből kitalálva, kész darabból "lenézve" meghorgolni vagy legalábbis nem jutott volna eszembe, hogy ilyet is lehet.

Nem sokat mutattam eddig a meghorgolt motívumokból, de ez változni fog, ugyanis épp múlt héten tettem szert egy csomó fülbevalóakasztóra. (Ha úgy tűnik, hogy a mondat két fele között nincs összefüggés, az csak várjon néhány napot!)

Kapható az amazonon és az 1001 fonalnál is - szerintem különösen vizuális típusú horgolóknak alapmű és megéri az árát.

Tuniszi horgolás több színnel

 Még mindig az alapminta - fent a színe, alul a visszája. Jó móka, csak lassan halad.

Horgolós könyvtár: Wrapped in crochet

Régi tervem, hogy a mostanra egész szép horgolós könyvtáramat bemutassam. Óriási a választék, főleg, ha valaki angolul és/vagy németül is ért valamennyire, de sokszor nem könnyű kattintani egy webshopban, hiszen ott nem lehet belelapozni a könyvbe. Az áruk pedig elég borsos ahhoz, hogy később derüljön ki, nem is erre lett volna szüksége az embernek. Remélem, a Horgolós könyvtár sorozat segít majd eldönteni, érdemes-e megvenni egy-egy könyvet.

Kristin Omdahl könyvét Ágitól kaptam szülinapomra tavaly, azóta sem tudtam megunni - köszi, Ági!
Három fő része van a könyvnek: sálak, kendők és "wrap"-ok  - ez utóbbi normális magyar fordítását még nem sikerült kitalálnom, de ötleteket szívesen fogadok. Szóval olyan dolgok, amikbe az ember beburkolózhat. Van közte poncsó, kardigán és stóla is.

A könyv erőssége a sokféle technika bemutatása. Nem minden modell olyan, hogy feltétlenül kedvem lenne egy az egyben megcsinálni, viszont minden modellben van valami technikai érdekesség, csavar. Amikor először átolvastam, akkor főleg ezekre figyeltem. Jó érzés volt, hogy végre egy olyan könyv van a kezemben, amiből nem egyszerűen egy új fazont ismerek meg, hanem tanulni tudk, fejleszteni a horgolástudásom. Ebből következik, hogy ez a könyv nem kezdőknek szól, hanem haladóknak, akik már kicsit unják mindig ugyanazt csinálni és a horgolós újságokat sóhajtva teszik félre, mert már megint nincs bennük olyan modell, amit nem a különleges, ám beszerezhetetlen fonal "visz el".

És most röviden az egyes modellekről, legalábbis a legizgalmasabbakról:
- Dugóhúzó sál: igen, ez a fazon minta nélkül is meghorgolható épp, de kiderül, hogy lehet cifrázni.
- sál, amely olyan, mintha patchwork blokkokból állna (házikónak hívják talán), de horgolva van. Ilyet csináltam már, tehát nekem nem volt újdonság, de mégsem egy szokásos technika.
- Szövött horgolt sál: a harmadik dimenzióba való átlépés egyik könnyen megvalósítható és dekoratív példája. A hosszú horgolt csík mintáját biztos, hogy fogom másra is használni még.
- hullámmintás sál relief pálcákkal. Nekem sálként nem annyira tetszik, de pl. takarómintának nagyon jó el tudom képzelni. És mind hullám, mind relief terén van még mit tanulnom.
- Hairpin lace sál, azaz villahorgolás. Teljesen kezdőként is neki lehet állni, legalábbis érthetőnek tűnik. Alig várom, hogy a kedvenc fonalboltomban megérkezzen a következő szállítmány speciális tű és kipróbálhassam. Idén több nagy márka kiegészítői között van ilyen technikával készült sál, kendő, úgyhogy kihagyhatatlan.
- Olyan kardigán, amelyet hosszú csíkok összehorgolásával állít elő az ember. Elmagyarázhatatlan, látni kell, de zseniális. Még keresem a megfelelő fonalat hozzá. Nagy előnye, hogy nem kell hozzá méretpróba :)
- stóla, amely több S alakhoz hasonlító kétszeres csavart csigaházból áll. A hétvégén meghorgoltam egy ilyen blokkot és ha leszámítjuk, hogy marhára kell koncentrálni és szerintem nem lehet felállni, amíg egy blokk el nem készül, akkor nagyon jó kis blokk. És tuti újdonság technikailag, én legalábbis még sehol nem láttam ilyet.
- Van egy tuniszi horgolt poncsó, ami nekem nem tetszik, de a technikát innen kezdtem el gyakorolni és érthető a leírás, a többszínűség ötletéért is hálás vagyok a szerzőnek.
- Van egy körkardigán is, kicsit bonyolultabb mintájú, mint amiket eddig horgoltam.
- Néhány alkalmi, egyszerű mintázatú stólaféleséget is találunk, amelyeknek a különlegessége, hogy bizonyos sorokkal kilép a térbe. Ezeket lenne kedvem meghorgolni, más kérdés, hogy nincs alkalom, ahova hordhatnám őket. Hátha egyszer...
- A broomstick lace technikát is jól elmagyarázza teljesen kezdőknek. Mondjuk én még piskóta vagyok és kínlódom az egyenletességgel, de a lényeg érthető és csak idő kérdése, hogy sikerüljön. Egy szép vállkendő készül evvel a technikával egy másik mintával kombinálva.
- Van egy minta, ami nagyon kilóg a sorból, horgolt háromszögek összehorgolva kendővé - ez elég nagymamás, és takaróhoz való inkább, de 18 modellből egy rossz talán megbocsátható.

Szóval a Wrapped in crochet szerintem ötöst kap, nemcsak modellek, hanem amolyan technikai továbbképző könyv, amit újra és újra előveszek és amely alapján még egy konkrét modellt sem készítettem, viszont annál többször merítettem belőle ötletet, amelyek aztán belefolytak egy-egy horgolásomba. Angolul persze kell tudni hozzá, de vannak rajzos minták is mindenhová, tehát aki kicsit tud, az a szövegből és a rajzból már elboldogul. Kapható az 1001fonal.hu-n is.

Kísérletek tuniszi horgolással

 - És honnan tudod megállapítani, hogy valami kötött-e vagy horgolt - kérdezte egy számára nyilván rettentő unalmas kirakatnézegetés közben Apahajó.
- Hát onnan, hogy ha kis V-alakokat látsz, akkor az kötés, ha nem, akkor horgolás. (Ugyan a mondat második része erős általánosítás, de elsőre nem akartam túl sok információval terhelni.)

Mától fogva sajnos már a mondat első felének igazságát is megcáfoltam, kipróbáltam ugyanis a tuniszi horgolást. Nagyon izgalmas, hogy attól függően, hova szúrom a tűt, teljesem más textúrát kapok, például kötéshez megtévesztésig hasonló V alakú szemeket. Vagy éppen szövött mintát. Vagy éppen egész mást. Zseniális.

 Tudom, nem horgolom egyelőre kóserül, mert csak az alapminta leírását csináltam könyvből, a többit csak úgy szabadon, de attól hogy esetleg nincs neve a szemnek, még létezik, nem igaz?

A visszája pedig ilyen:

Marha jó, gyorsan halad és az alapminta is tökéletes fiúpulcsikra - nem túl csipkés, mégsem unalmas. Csak még rá kell jönnöm, hogy tudom megőrizni a szemszámot illetve szándékosan fogyasztani, szaporítani. És ti próbáltátok már a tuniszi horgolást? Hogy tetszett?

Szivárvány körmellény

 Elkészült a hímes tojás hangulatú mellény. A projekt tanulságai a következők:
Egy felnőtt minta alapján kezdtem a horgolást, s úgy képzeltem, vékonyabb tűvel és fonallal automatikusan a megfelelő méretet kapom. Persze ez erős hazárdjáték, de azért belevágtam. 122-es méretben szerettem volna horgolni - hozzáteszem, hogy csak a magasság 122-es, a bőség Do esetében mindig egy, néha két számmal is kisebb. A felnőtt méret leírásától végül eltértem, de nem nagyon, a horgolás logikája változatlan maradt. Viszont Catania fonalat és 3-as tűt használva a méret épp hogy csak jó lett. Ha valakinek normál testalkatú vagy kicsit kerekebb gyereke van, akkor egész biztos vastagabb fonal és nagyobb tű szükséges.

 Mivel ennyire passzos lett a fő rész, ujját már nem is mertem rá horgolni, nem fért volna alá egy lazább felső. Így csak kagylómintával körbehorgoltam a karöltőt és kardigán helyett mellény lett a végeredmény. (Ez még a képen nem látszik, csak tegnap este készítettem a kagylókat, a képet meg már reggel.) Elől egy gombbal fog záródni, egyelőre még keresem a megfelelőt - amint megvan, jön még egy fénykép erről is.

Addig is nézzétek a színeket - nem tudok betelni velük! Biztos, hogy a kétféle kék és a zöld kombinációjára vissza fogok még térni valahol, mondjuk egy sapkában.

Hasonló ingyenes mintát találtok a Ravelry-n is - itt. És hogy kardigánja is legyen a leányzónak, kinéztem ezt a mintát. A kérdés már csak az, mikor jutok hozzá a sok befejezésre váró projekt mellett.

Jövő héten lesz a fonalas blogok hete - tervezitek, hogy (legalább részben) bekapcsolódtok?

Az utolsó SBS és a tanulságok

Hogyhogy nincs kék kendőm - tettem fel a kérdést úgy ősz táján, majd elmentem az egyik kedvenc fonalboltomba és 20 deka Lana Grossa Merino zoknifonallal tértem haza. Ahogy lenni szokott, a lelkes kezdés hosszas semmi követte, így majdnem az egész kendőt idén horgoltam meg. Azt hiszem, azért haladt annyira lassan, mert bár szeretem az SBS mintáját nézni, de horgolni már egyre unalmasabb. Legutóbb Zsukkán láttam egy másik remek kendőt, és megfogadtam, hogy ha egyáltalán kell még nekem kendő, akkor olyan lesz.

Na de addig is összefoglalom a 4 nagyon különböző SBS-sel szerzett tapasztalataim:
- Az elsőt saját festésű tolnai fonalból készítettem, ha jól emlékszem, 4-es tűvel. A színe miatt nagyon szeretem, de utólag sajnálom, hogy nem nagyobb tűvel álltam neki. Ha újra kezdeném, 6-ossal horgolnám, hogy szellősebb legyen. Így annyira kötött, hogy a blokkolással sem nőtt jelentősen a mérete.
- A második Zauberballból készült a vastagabb fajtából és 4,5-ös tűt használtam hozzá. A fonal-tű arány itt volt a legjobb. Kb. 15 dekából akkora kendő lett, hogy végül nem is blokkoltam, mert ha tovább nő, akkor már használhatatlan. Hogy hamarabb kellett volna gondolkodnom és már 10 deka után befejezni és blokkolni? Na igen, utólag könnyű okosnak lenni. Akárhogy is, ez a kedvenc SBS-em: a szín, a vastagság, a könnyűség, a hajlékonyság, egész egyszerűen minden optimális. A Zauberball egész egyszerűen a tökéletes fonal ehhez a mintához és az 1001 fonalnál most akciós. (Nem, nem fizetett hirdetés, csak saját szorgalomból ajánlom.)
- A harmadik kendőm egész más lett, chunky vastagságú fonalból 7-es tűvel, ha jól emlékszem. Ezt leginkább sálként hordtam, mert nem lett túl nagy. Gyorsan haladt, tehát ha mondjuk valaki villámajándékot szeretne készíteni, akkor ez egy lehetőség: látványos és mégis megvan egy hétvége vagy egy-két este alatt. Nyilván se nem könnyű, se nem kecses - de ezt nem is vártuk tőle.
- A negyedik, ez a mostani a Zauberball-tól egy leheletnyivel vastagabb, szintén 4,5-es tűvel horgoltam és ezt végre félig blokkoltam. A fonal Lana Grossa Merino. Blokkolás előtti állapotához képest duplájára nőtt a méret - nem viccelek. Annyira, hogy nem is igazi blokkolást csináltam, mert egyszerűen nem volt akkora helyem, hogy szépen kitűzögessem a széleket. Ez persze kár, mert extra olyan szélcsipkét találtam ki hozzá, ami jól mutatott volna, ha kijönnek a cakkok. Ez is kellemes viselet - már teszteltem párszor ezen a héten - és elég hajlékony is, de egy egész picit vastagabb, mint az ideális Zauberballos SBS. Mondjuk 5 alá lenne az iskolában.

És ilyen szép, amikor átsüt rajta a fény.

Növényi festés kurkumával

Amikor Jackie Crook Natürlich färben című könyvéből kinéztem a kurkumás festést, még fonalfestésben gondolkodtam. Azóta történt egy s más, pár balul elsült motringfeltekerés például, és akkor azt mondtam magamban, fessen az fonalat, aki fel is tudja tekerni szépen stressz és gubancolódás nélkül, én meg inkább csinálok a Rettentő Különleges Projektemhez megfelelő színű hátteret - pont ilyen napsárga színt képzeltem ugyanis hozzá.

Az utasításnak megfelelően két kiskanál szódabikarbónát és három spriccelésnyi mosogatószert adtam a vízhez, ebben főztem egy óráig a fehér pamutvásznat, majd addig öblítettem langyos vízzel, amíg már csak tiszta víz jött belőle. A csipkét nem készítettem elő, azt csak hirtelen ötlettől vezérelve raktam a festéklébe később - ezért is lett kicsit világosabb. (Pácot nem használtam - nincs ugyanis egyelőre külön festőfazekam, így egy normál levesest fogtam be, amit ezentúl is ugyanúgy fogok tudni használni főzéshez a kurkumás festés ellenére is.)

Ezután egy fazéknyi vízbe 45 gramm, azaz három csomag őrölt kurkumát tettem, ezt főztem úgy egy órán keresztül. Ellentétben a könyvben írtakkal ezután nem állt még egy órát a víz és le se szűrtem a kurkumaport, hanem csak simán beletettem az egyik (a legnagyobb) textildarabot. Kicsit főztem (kb negyed órát), aztán elmentünk sétálni két órára. Ezalatt vízben volt ugyan a textil, de a tűzhelyet kikapcsoltam természetesen. Hazaérve újra főztem egy ideig, majd beleraktam egy újabb darab textilt. Húsz perc múlva egy újabbat és a csipkét is. Ezután még vagy fél óráig főztem. Az időket csak azért írom, hogy utána a csattanót is leírhassam: a három különböző időben berakott textilek színe szinte tökéletesen megegyezik. Mint ahogy a főzéshez használt fakanál színe is az anyagokéval, pedig az jóval kevesebbet ért a vízhez, mint a textil. Talán az előkészített és az előkészítetlen dolgok színe között van némi különbség, de az is csak egy árnyalat. A csipke egyik és másik oldala között viszont annál nagyobb - ezt tényleg nem tudom megokolni, de így van, vegyük jegyzőkönyvbe.

Nem vagyok még elég rutinos versenyző, így nem gondoltam arra, hogy egy második kört is lehetne esetleg festeni ugyanezzel a vízzel - pedig szerintem bőven fogott volna még.

Egyébként nedvesen narancssárga volt, szárazan pedig szép élénk napsárga lett. Még gondolkozom azon, hogy ecettel öblítsem-e ki, netán kötözéses módszerrel mintákat készítsek bele, de egyelőre marad így. Mivel a nemezes faliképet várhatóan nem fogom mosni, nem lesz gond, ha picit még eresztené a színét. Állítólag a kurkumás festés napfény hatására kivilágosodik - ezt majd tesztelem.

Növényi festésben egyébként Violini a legjobb, nézzetek be a Piktor Péntek rovatába!

Hímes tojás kardigánnak öltözve

Ahogy terveztem, megpróbálom meghorgolni a körkardigánt vékonyabb fonalból vékonyabb tűvel. Úgy képzeltem, hogy ez a változtatás automatikusan gyerekméretet eredményez. Csak részben lett igazam, ugyanis pár helyen látahatóan kicsi lett volna, ha a minta szerint haladok, így például a karöltőnél. Néhány olyan helyen is szaporítottam, ahol a minta szerint nem kellett volna, s még így is az a helyzet, hogy a jelenleg aktuális 116-122-es méretet épp hogy csak éri el a kész, azaz egyelőre félkész darab. 

Jó viszont játszani a színekkel. A fonal részben maradék Catania, részben az azzal teljesen megegyező minőségű Lana Grossa Cotona. Bármennyire is felemás a vizonyunk a Cataniaval, mégis mindig vissza-visszatérek hozzá.

 Itt jobban látzik, mint a női kardigánnál, hogy a kör cikkei között lyukminta található. Kicsit csavarva halad a lyuk, mivel nem minden sorban van szaporítás.

Itt pedig a karöltő kialakítása látható vizuális típusok kedvéért.

Nemcsak a fonalak színesek, hanem a reggelizőasztal is - boldog húsvétot kívánok mindannyiótoknak!

Nemez és fonal

A napfény és a tenger színeivel játszom, s közben úgy teszek, mintha értenék a nemezeléshez. Egy hosszú és komplex projekt első harmada.