Á mint április

Mindig is éreztem, hogy a betűk tudnak valamit. A betűk szavakba rendeződnek és időnként rendezőelvvé válnak maguk is - úgy is mint a, b, c osztály, vagy mint a hónap betűje.
A t-k nyomában egész sikeres lett a márciusom, így aztán magától értetődik, hogy tovább betűzöm az évet - jön április. Lehetne ez is a t-k hónapja, lenne is ötletem rá bőven, miért. De nem, az április legyen az á betűé, á mint április, á mint álmok. Nem épp álomnaplóra gondolok, inkább éber álmokra. Nemrég azt találtam mondani, hogy minden korábbi álmom megvalósult, szóval a boldogság törékeny állapotában leledzem. Törékeny, úgyhogy nem is nagyon érek hozzá, hátha csak szappanbuborék az egész és kipukkad minden kis mozdulattól - vagy az idő múlásától mindenféle külső segítség nélkül. Addig élvez(z)em, amíg itt van.

No de mi van, ha minden korábbi álom beteljesült, hogy is megy akkor tovább az élet? Nyilván kellene újakat álmodni, a beteljesedést tapasztalva talán valami igazán bátrat, amit eddig még sosem. Hogy ez mi legyen, még nem tudom (remélem, április végén már igen!), nem is hiszem, hogy posztolni fogok róla, de a múltról talán igen, nem árt némi reményteli hang így, tavasszal, főleg húsvétra lélekben készülve.
Az álmok hónapjának vörös fonala egy kérdés lesz: Mi lenne, ha?

Álmodozó áprilist kívánok Nektek!