A sors makacs. Elmesélem, miért.
A színes nagyi négyzetek, amelyekből végül ez a most kisorsolásra került takaró készült, már jó ideje várakoztak a félkész holmik között. Eredeti gondolatom az volt, hogy egy nyári szatyor fazonú táska előlapját fogják díszíteni. Már a szatyrot is megvarrtam hozzá, olyannyira komolyan gondoltam.
Részt vettem egy szűkkörű karácsonyi húzogatósban, s arra gondoltam, hogy majd akit kihúznak nekem, annak készítem el a táskát. Ahamát kaptam párul, s ezzel a tervem meg kellett változtatnom. Ahamának ugyanis van már egy táskája tőlem, az a narancssárga freeform, ami szerintem eddigi összes horgolásom közül a legjobban sikerült. Azt gondoltam, azt úgysem tudom felülmúlni, úgyhogy a táska műfaja helyett valami más találtam ki számára, mégpedig egy nemezelt neszit. A sors azonban makacs - kitalálta, hogy a nagyinégyzetek Ahamához kerülnek. Karácsonykor még ki tudtam cselezni, most már nem - a cetlin, amit közjegyző jelen nem létében az ebédszünetemben kihúztam, Ahama neve szerepelt.
Mindenkinek köszönöm a játékot, a kedves hozzászólásokat itt és a FB-on, mind nagyon jól estek! Ahama, neked pedig a vasárnapi kötős találkozón fogom átadni a nyereményed :)
Gratulálok! A sors keze:-)
VálaszTörlés:)), nos, amiért ennyire hozzánk akart kerülni még nagyobb becsben fogjuk tartani. Köszi!
VálaszTörlésHát így jár az, aki nem jut a gép elé. Lemaradtam a jó kis játékról.
VálaszTörlés