Megint elkapott a projektkezdő láz, és újra egy már meghorgolt mintát vettem elő. Ahogy a Barack csoda, ez is Thistle & Beads - szintén gyöngyök nélkül, viszont végre egy olyan tű-fonal együttállásban, hogy már fel tudtam fedezni, miért hívják bogáncsnak a mintát. Érdekes, hogy ennyire az arányokon múlik minden. A fonal kézzel festett, 600 m/100 g, a tű pedig 3,5-ös. Kicsit sűrűbb és kevésbé haladós, mint a barackszínű változata, de nem hajt a tatár.
És ha már duplázás: Tegnap egy barátnőmmel vacsoráztam, aki fantasztikus táskákat nemezel. Az egyik Cameo kendőm volt rajtam. Ez a két mondat első hallásra nem függ össze különösképp, de az este végére kialakult egy igazán szoros összefüggés. A barátnőmnek tetszett a Cameo, én felajánlottam, hogy kötök neki egyet a következő találkozásunkig, azaz június végéig. Ő meg felajánlotta, hogy nemezel nekem egy táskát - ennyit arról a tervről, hogy keretek közé szorítom a projekthalmozást.
Florentine-nel már ezer éve megbeszéltük, hogy áprilisban Caramelt kötünk együtt. Sokat agyaltam a színen és a fonalon. Egy kardigán elég nagy befektetés időben és pénzben egyaránt, úgyhogy mindenképp egy jól kihasználható darabot szeretnék készíteni. Mostanra a kocka el van vetve, félretetettem a Barkában ipari mennyiségű Drops Cotton Light-ot hozzá, bordó, piros és pink színben, éljen a color blocking! Úgyhogy ha ezt a két projektet elkezdem még áprilisban, akkor megígérem, egészen május közepéig nem kezdek új dologba. Csak azért épp addig, mert akkorra egy vicces szoknya közös horgolásba is beneveztem. Azon gondolkozom, nem kellene-e lassan vennem egy lottószelvényt vagy szponzort keresni a napi nyolc órás kézimunkázás lehetővé tételére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése