A Sárkány a lépcsőházban már első olvasásra is nagyon tetszett, most pedig újra előkerült és továbbra is élvezettel olvasom illetve élvezettel hallgatják a gyerekek. Komoly témákról szól a Sárkány a lépcsőházban (halál) és A pofon- és puszibolt (szülő-gyerek kapcsolat), az Új év, új gyerek kapcsán lehet beszélgetni arról, milyen volt, amikor megszületett az olvasó-gyerek, de viccesebb történet is van, például A nyíl utcai tücsök, aki igazából egy lemerülő elemű szirénázó mentőautó. A sötétben félő gyerekek igazán meglepődnek majd, amikor kiderül, hogy a szörny az ágy alatt, helyesebben a bagoly tényleg létezik - és a mese talán segít is nekik leküzdeni a félelmet.
A kíváncsi hold elsősorban azért szép, mert Kányádi Sándor még egy süteményreceptet is szépre írna, egy mesét meg főképp, Szegedi Katalin pedig a képek minőségére garancia. A gyerekek végigizgulták a történetet, mi lesz a holddal, hazaengedik-e a gyerekek. Hosszra esti mesének határeset, pláne, ha több gyerek van és mind külön mesét kér, ennek ellenére öt csillagot kap ez a könyv is.
A Seprűsrác meséi ahogy a címből is következtethetünk rá, elsősorban fiúkat szólít meg, persze nem kizárólag. Rosszcsont végül is bárki lehet, és ha az, akkor biztos ismeri azt az érzést, amikor kicsit elküldik a felnőttek elgondolkodni. A könyv hősének van egy gondolkodóseprűje, amely életre kel és tanulságos sztorikat mesél a kisfiúnak. Finy Petrától már olvastunk nagyon jó mesét, és ahhoz képest picit csalódós volt ez a mostani, de csak ahhoz képest. Olyan közepes négyest adok a könyvnek, de csak felnőtt szemszögből. Engem zavart néhány jópofáskodni akaró kínrím (olvasás közben néha ki is hagytam) és néha erőltetettnek éreztem, hogy túl nagy az erkölcsi tanulságon a hangsúly. Ezzel együtt a gyerekek élvezettel hallgatták és egy szuszra olvastuk ki a Budapest-Bécs vonatút első felén. A képekre sem lehet panasz.
Ha esetleg van kedvetek, szívesen olvasnék a ti kedvenc mesekönyveitekről is - hagyjatok kommentet vagy a kommentben linket könyvajánló posztotokhoz! Kíváncsian várom.
Nekem egy ismerősnél a gyerek nem félt addig, amíg ezt a könyvet nem olvasták, azóta viszont igen. Én is olvastam, és nagyon nem tetszett több dolog miatt:
VálaszTörlésNem hiszem, hogy jó ötlet azt sugallni, vagy azt a képet erősíteni egy elvált szülőkkel rendelkező gyerekben, hogy apa majd eljön, anyával fog együtt aludni, míg apa új családja a másik szobában alszik.
Nem hiszem, hogy bármilyen gyereknek jó azt sugallni, hogy ha tél van, akkor nem megyünk ki mozogni, hanem csak a szobában játszunk.
Azt gondolom, hogy azért kelthetett új félelmeket az ismerősöm gyerekében,
mert a mesék nincsenek (ebből a szempontból) eléggé kidolgozva, túlságosan, felnőtt szinten elnagyoltak, és ez nem segíti az elaborációt.
Azt sem hiszem, hogy jó ötlet azt sugallni, hogy a szülők a puszikkal és a simogatásokkal együtt szerzik be a pofonokat és hasonlókat (nem mellesleg 2006. óta Magyarországon is törvény tiltja a gyerekek fizikai bántalmazását, inkluzíve az atyai (és anyai) pofonokat).
Egyedül a nagymama halálának feldolgozása tetszett, de itt is annyira elvont a történet, hogy szerintem csak egy felnőtt asszociál a (vélhető) történésekre.
Megnéztem végre az elváltszülős mesét. Két szer olvastam végig, mire megtláltam azt a mondatot, amire utaltál. Eddig nem tűnt fől - valószínű azért, mert nálunk a téma annyira nincs jelen, hogy elsiklottunk felette. De igazad van, hogy ha egy gyereket érint, akkor abban elindíthat ezt-azt.
TörlésNemrég az oviban az óvónő a gyerekeknek egy - egyébként a maga nemében jó - olyan könyvből olvasott fel, ami arról szól, hogy bár papa és mama elváltak, azért őt mindenki szereti. Pár nappal később K-ból itthon kibukott valami olyan mondat, amiből látszott, hogy ő akkor most készül rá, hogy mi is elválunk és hogy essünk már túl rajta (kvázi). Érdekes dolgokat tudnak elindítani könyvek, de ez nem a könyv hibája, hanem felhívás keringőre, hogy beszéljünk a témáról a gyerekkel. Szerintem, de persze ez csak személyes vélemény. Végülis nem kell, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a véleménye egy mesekönyvről :)
Igen, van hogy egy mese visszafelé sül el. Pl a Pöttyös Panni világgá megy után folyton világgá akartak menni a gyerekek, pedig azelőtt soha. Biztosan jó dolog, ha a szülő a saját gyereke ismeretében előválogatja a meséket és azt, ami szerinte nem jó, az egyszerűen átugorja. A Két Lottit is abba kellett hagynunk, mert félelmetesnek találták a gyerekek. Nekem elsős koromban a kedvenc mesém volt. Különbözőek vagyunk.
VálaszTörlésAmi az elaborációt illeti: mi szinte sosem csak simán felolvassuk a meséket, hanem folyton belekérdeznek, kiegészítjük szabadon. Úgyhogy ezzel még nem volt gond. A puszibolt? Én ártalmatlannak érzem, mert annyira légies, nem konkrét. De ha valakinek ez túl sok, akkor nyilván ne olvassa. A gyerekbántalmazás egy nagy téma, nem mennék most bele, csak annyi, hogy van olyan bántalmazás, ami ártalmasabb, pedig nincs fizikai fájdalom. Nem mondom ezzel, hogy verjük a gyereket, csak hogy érdemes látni, hogy létezik a szülő-gyerek viszonyban olyan, hogy feszültség meg frusztráció és hogy az is tud bántalmazni, aki sosem üt. Úgyhogy nekem ez a pofon- és puszibolt inkább édes, meg egy felnőtt-gyerek barátságról szól, nem erkölcsi kérdésekről.
Az elvált apukás mese most nem rémlik és nem tudom hirtelen előkapni a könyvet.
A nagymama halála is olyan mese, hogy ha felolvasod a mondatokat és ennyiben hagyod, akkor nem ér sokat. De pont az elvontsága miatt beszélgettünk róla és nagyon is átjött a lényeg. Ez egy beszélgetős mesekönyv, nem pusztán felolvasós, rohanós.
Persze, egy csomó mindenben igazad van (mindazonáltal úgy gondolom, nekem is :-). Nekem az a tapasztalatom, és ezt egyre több pedagógustól is visszahallom, hogy a legtöbb családban nem divat a mese megbeszélése. Én ezt a könyvet ráadásul egy olyan kislány kezében láttam először, akinek az elvált anyukája nyomta a kezébe, hogy tessék ezt olvasni - szerencsére a gyerek elő sem vette, ja igen, nem a kezében láttam, hanem a táskájában :-) Az anyuka maga sem volt képes feldolgozni, hogy apuka évekkel azelőtt otthagyta őket, olyan régen, hogy az új családban már két saját gyerek is volt, és azt hiszem, anyuka maga is abban az álomvilágban élt, hogy apuka egyszer csak visszajön. Azok az ismerőseim viszont, akikről az elején írtam, hogy a kisfiú azóta fél és benéz az ágy alá, ők nem ilyenek, szóval azért óvatosan a könyvvel! :-)
TörlésKöszi, hogy megirtad a kritikadat is, ha valaki rajtunk kivul meg olvassa ezt a posztot, annak biztosan hasznos, ha tobb kulonbozo velemenyt hall. ;)
VálaszTörlés