Ruhatár-tupírozás

Az alábbi három ruhadarabban az a közös, hogy egyikre sem volt igazán szüksége Do-nak. Ha jobban belegondolok, teljesen fölösleges mind horgolni, mind varrni, bőven elég ruhája van a nyári szezonra még tavalyról. Csak néhány basic pólóval egészítettem ki Do ruhatárát, de a szoknyák és ruhák legfeljebb rövidebbek lettek tavaly óta, széltében továbbra is passzolnak. Esetleg egy vékony kardigán lenne még hasznos, de ahhoz horgolás helyett inkább kötni kéne tudni. Sebaj, azért varrtam - még jócskán télen - egy türkiz hagymaszoknyát Ottobre szabásminta és Zsukka útmutatása alapján. Egyszerű, nagyszerű, és gyakorlatilag az utolsó centiig elhasználtam ezt az anyagot, amiből összesen fél méter volt. Tökéletesíteni még lehetne  a kivitelezést - nekem mindig bajom van a behúzásokkal, hogy nem tudom egyenletesen eloszlatni a ráncokat. De ne legyünk maximalisták, csinos és a színe is jó, és majd még gyakorlom további fölösleges szoknyák varrásával.

A kardigán leginkább technikai kísérletnek tekinthető: nagyi négyzet térbe konvertálásával készülő modell, leírása az alábbi linken található
Eredetileg magamnak szerettem volna elkészíteni, de elriasztott, hogy egy bizonytalan eredmény kedvéért vegyek brutál vastag fonalból fél kilót meg brutálvastag horgolótűt, így gyerekmérettel próbálkoztam először.

Mindent ugyanúgy készítettem, mint a felnőtt modellnél, csak a fonal és a tű volt vékonyabb. (7-es tű és olyan fonal, amihez 6-os tűt ajánlottak. Egyébként Rübezahl márkájú volt, gyapjú-akril keverék, és kifejezetten nem volt kellemes dolgozni vele, szóval nem ajánlom. Cserébe nem volt drága - ez is valami egy kísérlet esetében.) A végeredményt lehet jól fényképezni, de alapvetően egy formátlan, nemcsinos T-alakú lebernyeg, ami még egy gyereken mutat is valamennyire, de pubertáson túl nem ajánlanám senkinek. Szóval maradtunk a kísérletnél: izgalmas, ahogyan síkból a térbe átlépünk, de hogy ezt magamnak nem horgolom meg, az is biztos.

És akkor most jön az, amiért viszont fenntartás nélkül rajongok. Egy tunikát horgoltam egy régi Lea Spezial-ból. Kicsit módosítani kellett a szemszámot, mert valahogy az én fonalamból és az én szoros horgolásommal még a 128-as is kicsi lett volna, de pár mintaegységgel többet horgolva tökéletes lett. Szellős csipke, lendületesen bővül. A felső részét Do kívánta rózsaszínből (nekem jobban tetszett volna az egészet egyféle fonalból, de a megrendelő kérése parancs) és azt teljesen a magam feje után horgoltam.

 A fő változtatás a megkötős spagettipánt lett, ez eredetileg szélesebb fix-varrott pánt lett volna. Csak épp tudom, hogy mennyire szoktak ezek a pántok nyúlni, szóval inkább maradtam a megkötősnél. Külön posztot is érdemelne a téma, de most csak egy linkre van energiám. Doris Chan mutatja be azt az állítólag régóta ismert láncszemsort, ami rugalmasabb és minden szempontból jobb, mint a hagyományos. Én is ezt használtam ehhez a zsinórhoz, és biztos vagyok benne, hogy hagyományos láncszemsort soha többet nem horgolok. Ez a megoldás zseniális, és ha van egy kis időtök - tényleg kicsi, negyed óra elég - üljetek le és bogarásszátok ki, NAGYON megéri!

Még a fonalról: Pécsen vettem sok évvel ezelőtt, Oltremare BBB Filati, 70% pamut, 30% akril, van benne egy fényes fehéres szál, ami nekem nagyon tetszik. Ezenkívül elég jó alaktartó, szóval szeretem. Eddig csak apróbb holmikat horgoltam belőle, babafotózós sapkákat, ez lett a nagy projekt, amivel szinte az összes fonalat el is használtam. Vastagabb mint a Catania, 3,5-es horgolótűvel horgoltam, de akár 4-essel is lehetett volna. A rózsaszín fonal pedig Catania, ezt nem is ragozom.