Most, hogy lassan kezdődik a nyári szabadságunk, menetrend szerint érkezik az esős idő is. Tavaly eléggé zokon vettem ugyanezt, idén megpróbálok pozitívabban hozzáállni ehhez a természeti törvényszerűséghez és kezdem előkészíteni a gumicsizmát meg az esőkabátokat, polárpulcsikat.
Már az esős időre való időtöltéseket is elkezdtük - igaz, tegnapelőtt a szobafogság oka betegség volt, nem a rossz idő - ez például egy kezdetleges millefiori technikával készült poháralátét. Mármint nem a technika kezdetleges, hanem a kivitelezés, mert ennél sokkal különlegesebb virágokat is ki lehet hozni, ha valaki sokat gyakorol. Itt például egy tutorial is található - biztos jó lett volna, ha előbb megtaláljuk, meg ha ilyen profi felszerelésünk van hozzá. Ehelyett mi egyszerűen csak hurkákat sodortunk, random egymás mellé raktuk kötegbe, aztán körben bevontuk egy réteg lapos sötétkék gyurmával. (Elárulom, hogy a lap se szabályos alakú, se egyenletes vastagságú nem volt és toldozgattuk is.) Aztán még kicsit hengergettük, majd amikor összetömörödött, felvágtuk kábé egyforma vastag szeletekre, egymás mellé tettük szabálytalanul és kisütöttük 30 percig 130 fokon.
FIMO süthető gyurmát használtunk, ha jól számolom, öt színt, amelyek közül az egyik sötétben világít. A megmaradó anyagokból még két vagy három alátét is ki fog jönni, szóval kellő számú esős nap esetén mindenkinek lesz poháralátétje a családban. Azért jobban örülnék, ha nem.
Így világít.
Egyébként a világító gyurmának az az előnye is megvan, hogy miután a barkácsolás részt kipipáltuk, a gyerekek még ugyanannyi ideig bezárkóznak az ablaktalan fürdőszobába és élvezik, hogy foszforeszkál a sötétben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése