Természetbúvár

Hazajön Do az iskolából, felkarján véraláfutás. Hát ez meg mi.
Nemmondhatomel.
Második nekifutás otthon. Mégis hogy sikerült beszerezned ezt, édesem. Nemmondhatomelmertmérgesleszel.
Mondjad csak, bántott valaki.
Nemsenkicsakénvoltam.

 

(Hosszú szünet.)
Na de mondjad. Egy szülőnek tudnia kell, honnan van egy sérülés.
(Szünet. K vokált játszik: anyánaktudniakellhonnanvanasérülés)

Nem untatnék senkit a vontatott párbeszéd részleteivel, térjünk rögtön a lényegre.

Várj, segítek. Játszunk kikivelholmikormitcsinált. Az osztályban, az utcán, a kertben, a tornateremben.
Akertben.
Te, a Leonie, valamelyik agyatlan fiú.
Én.
Na jó, de mi történt.
Hátaszámbanyomtamakaromésszívtamésakkorilyenlett.
Na gratulálok, most az egész iskola azt hiszi, hogy a szüleid vernek, mert mondjuk az pont ugyanígy nézne ki.

És el lehet ezt valahogy mulasztani?
Majd elmúlik magától, először kék lesz, aztán lila, rózsaszín, zöld, végül halványsárga. Kábé egy hét alatt el fog tűnni. Reméljük, addig senki nem értesíti a Jugendamtot.

K., aki eddig igyekezett kivonni magát a beszélgetésből ezen a ponton izgatott lesz: Tényleg zöld lesz és sárga? Mert akkor én azt akarom látni, végül is én természettudós vagyok, egy természettudósnak meg kell figyelni az ilyesmit.

Eseménytelen hétköznapok című adásunkat hallották.