Na jó, túlzok, nem naphosszat, mert csak munka után. De akkor is - más ez, mint télen, mint amikor otthon lehetett (kellett) foglalatoskodni esténként. És mert a homokozó szélén viszonylag korlátozott számú tevékenység folytatható, gondoltam, mutatok pár könyvet, amelyeket idén (is) olvastam, és jók voltak ezért vagy azért.
Igen, ez most az irigykedés helye: az aprónépek már elég megbízhatóan elépítgetnek együtt, különösebb asszisztenciát nem igényelnek, legfeljebb néha hoznak egy kis homoksütit, aminek örülök. Tavaly még nem hittem volna, hogy van ilyen, úgyhogy aki még szintén nem hiszi, annak kitartás, már nincs sok! :)
Máraiért régebben rajongtam, most már azért nem olyan feltétlenül, mint akkoriban, de azért a Bébi avagy az első szerelem és a Nővér még azon kevés könyvek egyike volt, amik ott vannak a polcon és nem olvastam, ez pedig tarthatatlan állapot. A Bébi-be kicsit nehezen lendültem bele, mert a tanár alakja rettentő ellenszenves volt és az egész világa irritált. Aztán a vége felé kezdett emberi lenni, pont ott, amikor elkezdődött a szerelmi őrülete. A Nővér csalóka, az elején úgy tűnik, mintha egy másik sztorit akart volna megírni, mint ami végül lett, és arra is kíváncsi lennék. Persze azt se bántam, ami lett belőle: egy ember gondolatai, akinek a legfontosabb képességét vette el a betegsége.
Az Odaadó hívetek, Surik és A fényképész utókora látszólag semmiben nem hasonlít egymásra. Az egyik orosz, a másik magyar, az egyik női szerző, a másik férfi. Mégis van egy közös pont: egy férfi, aki képtelen nemet mondani a nőknek. Persze mindkettő másképp, és a második regény hősének, Korennek talán nem is ez a legjellemzőbb tulajdonsága, mégis. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amíg az elsőt nem egész egy hét alatt olvastam el, addig a másodikat évek óta újra és újra előveszem és félreteszem, és most legutolsó nekifutásra is több hónap alatt rágtam végig, de utólag azt hiszem, megérte. Sokat vacilláltam azon, hogy az elbeszélő "mi" vajon ki lehet. Először konkrét személyben gondolkodtam, aztán az utolsó 50 oldalra azt sütöttem ki, hogy talán az akkoriban mindenütt jelenlévő ügynökök lehettek. De még nem vagyok biztos benne, kíváncsi vagyok, más mit gondol erről.
A Vidám temetést akkoriban olvastam, amikor ezt a darabot is láttam - és persze ezek is válaszoltak egymásnak. Mindkettőben nők találkoznak a férfi betegágyánál, és tisztázódnak a kusza történetek.
Rég olvastam már olyan hosszú regényt olyan rövid idő alatt, mint az Amerikai tragédiát a múlt héten. Nem is tudok most hozzáfűzni semmit, teljesen a hatása alatt voltam-vagyok.
Most pedig az Én nem félek van soron, és nagyon kell figyelnem, hogy azért időnként felnézzek olvasás közben a gyerekek hollétének ellenőrzése céljából.
Szóval éljen a homokozószezon és szolgálja híven a magaskultúrát!
Ha már a nemet mondani nem tudásról írtál. Tegnap ráakadtam egy nagyon jó gyereknevelős könyvre. Gyerekhatárok a címe. Alcím: Mikor mondjunk igent és mikor mondjunk nemet gyermekeinknek? (Harmat Kiadó)Nagyon jó. Bárcsak előbb olvastam volna. Kifejezetten jót tesz neki, ha csak kis lépésekben olvassa az ember. Két süti közt. Mármint homok.
VálaszTörlésEbbol latszik, hogy en milyen rosszfej vagyok, mert en nem toltok annyi idot homokozo mellett, hogy akar egy fel konyv kijojjon;-) Inkabb hazahozom oket legozni, mert az nyugisabb... nekem:-P
VálaszTörlésBar ma csomagoltam parkos cuccot, de ovi utan haza akartak jonni... lehet ok is ilyen varosi patkanyok lesznek, mint en:-)
A konyvajanlot mindenesetre koszi, mert talan holnap megyek ujabb adagert a konyvtarba.
Nem jó az nekem, hogy Ulickaja -ba bukkanok mindenhol (mármint a blogokon), megvenni nem akarom (financiális dolgok, fúj), a könyvtárban soha egy darab sincs bent, nehéz az élete egy Ulickajára vágyó 40-esnek. :o) vagy :o(
VálaszTörlésRita, ha jól tudom, szombaton rövid úton eljuttathatom hozzád a kívánt könyveket :) Az egyik biztos nálam van, a másikat megnézem.
VálaszTörlésNoémi, izgalmasan hangzik. Még egy olyan könyvre mindenképp szükségem lenne, hogy "Hogyan tartsunk ki, ha már egyszer nemet mondtunk" - vajon ezt megírták már? ;)
Kicsoda: megnyugtatásodra mondom, hogy ezeket még én is nagyrészt otthon olvastam. És ha visszagondolok, a leghosszabb, az Amerikai tragédia a májusi vízözön idejére esett. Amúgy meg nálunk a játszótér azt jelenti, hogy a dolgok könnyebb végét fogom meg - otthon lenni rémdráma velük...
Köszönöm a könyvajánlót, bár a homokozó széle most konkrétan nem fenyeget, de azért jöhetnek a könyvek. :)
VálaszTörlésÉrdeklődnék (mint megrögzött filmmániás), hogy esetleg tudja-e valaki, hogy mi a címe annak a filmnek, ami az Én nem félek c. könyv alapján készült. Nagyon ismerős a történet, de annyi filmet láttam, hogy nem tudom hová tenni.
Lepkevár: Nem félek
VálaszTörlésRemek lenne, lelkem! :o))
VálaszTörlésFlorentine, köszönöm!
VálaszTörlésKöszi a biztatást! Én már nagyon várom, hogy eljöjjön ez az időszak. Emma még csak másfél éves és nem játszik el egyedül :-( A játszótér a folyamatos kontrollról és rohangálásról szól. Illetve arról, hogy bocsánatot kérünk amiért elvette más játékát. Huhhh, teljesen bele tudok izzadni. Pedig jó lenne már olvasgatni... talán jövőre???
VálaszTörlésJövőre már egész biztos :)Pláne, ha barátkozós típus, mert akkor nem lesz egyedül, mégsem kell ugrálnod körülötte, jól fogja érezni magát.
VálaszTörlés