Elkapott pillanatok

Május elején egy cserebere kapcsán Bogival egy izgalmas-mozgalmas fotózós délutánt töltöttünk el. Ő sapikat és egyéb fotózási kellékeket kapott tőlem, mi pedig csodás fényképeket és a fotózás élményét! Szerencsénk is volt, abban a két órában pont nem esett az eső. Volt benne minden, ami az életben is: jópofa mozdulatok a testvérek között, szeretgetés és rosszalkodás, voltak kísérleteink, amelyeket a gyerekek szabotáltak és volt, amikor együttműködtek. Volt, hogy ők kezdeményeztek fotótémát, volt, hogy Bogi terelgette őket finoman. Aztán - csak hogy valósághűek legyünk - a végén volt elfáradós hiszti és tesók marakodása a játékokon.

Az volt a legérdekesebb számomra, hogy sikerült ötvözni a spontaneitást és a célirányosságot, azaz bőven munka volt ez mindnyájunknak, mégsem éreztük mesterkéltnek a dolgot.

A kis piros pettyes textilkosár Zsukka műve, figyelmes szemlélők felfedezhetnek egy Figurkát is, és persze anyahajó kalapokat is.







Hozzáteszem, egész eddig sosem hittem volna magamról, hogy egy fotózást élvezni fogok. Nekünk még az esküvői fotózás is minimálon futott, mert egyszerűen nem voltam ráhangolódva. Utána viszont nagyon bántam, hogy kimaradt és kevés kézzel fogható emlékünk van arról a napról.

Ami szerintem a legjobb ebben az egész fotózásban, az az utóélet: amikor épp bosszankodom valami hétköznapi hülyeségen, csak felidézem, milyen cukik ezeken a képeken a Kicsikék, és rögtön könnyebb lesz. Legalábbis így tervezem :) Ha ez bejön, lehet, hogy minden évben csapunk egy fényképezést?