Az volt a legérdekesebb számomra, hogy sikerült ötvözni a spontaneitást és a célirányosságot, azaz bőven munka volt ez mindnyájunknak, mégsem éreztük mesterkéltnek a dolgot.
A kis piros pettyes textilkosár Zsukka műve, figyelmes szemlélők felfedezhetnek egy Figurkát is, és persze anyahajó kalapokat is.






Hozzáteszem, egész eddig sosem hittem volna magamról, hogy egy fotózást élvezni fogok. Nekünk még az esküvői fotózás is minimálon futott, mert egyszerűen nem voltam ráhangolódva. Utána viszont nagyon bántam, hogy kimaradt és kevés kézzel fogható emlékünk van arról a napról.
Ami szerintem a legjobb ebben az egész fotózásban, az az utóélet: amikor épp bosszankodom valami hétköznapi hülyeségen, csak felidézem, milyen cukik ezeken a képeken a Kicsikék, és rögtön könnyebb lesz. Legalábbis így tervezem :) Ha ez bejön, lehet, hogy minden évben csapunk egy fényképezést?
Zseniális mind, de az 1. az abszolút favorit :-)Zsuzsa
VálaszTörléskis buddha fotóz és kikacsint :-)
VálaszTörlésAzért azt mégiscsak sikerült "megúsznod", hogy a kamera elé kerülj. :))) Nagyon jók lettek a képek! Nekem az utolsó tetszik a legjobban.
VálaszTörlésÓ, dehogy sikerült megúsznom! 160 kép van, szóval ez csak apró válogatás - próbáltam a gyerekekre koncentrálni :)
VálaszTörlésNagyon jók, nekem főleg az első, ha választani kellene! :)
VálaszTörlésÉs a 160-ból csak ennyi?! ;)
A fiad, mikor fotóz... imádom, IMÁDOM azt a képet!!! Nagyon szerelmetes vagyok bele :D A kis fürtöske :D A lányod is egy tüncibogár, de a fiad... Most először érzem életemben azt, hogy ha fiam lenne, mégsem lennék annyira elveszett :D
VálaszTörlésHelen: És nem tudom, megfigyelted-e, hogy fordítva tartja a fényképezőgépet, mintha magát fényképezné. Próbáltuk rábírni a normál használatra, na de ha egy férfi egyszer valamit a fejébe vesz...
VálaszTörlésAmúgy igen, én is furán éreztem magam, amikor fiús anya lettem, és eltelt egy idő, amíg rá tudtam hangolódni. :)
Kristóf továbbra is a kedvencem!
VálaszTörlés