Horgolt sál lógó virágokkal

Az utóbbi időben szokatlanul sokat horgoltam megrendelésre, aminek a kétségtelen előnyök mellett azért hátránya is volt: nem sok szabadságot kaptam és az elkészült holmikat nem láthatom viszont naponta a gyerekeken, barátokon vagy a tükörben. Így annak ellenére, hogy a karácsonyt meg lehetne lovagolni üzleti céllal, mostanában kicsit befelé fordultam, és boltom polcai helyett barátok és családtagok polcait töltöm fel. Például ez a kék keskeny, de annál hosszabb sál hamarosan Norvégiába utazik. Október végén volt vendégünk a munkahelyemen egy kétfős norvég küldöttség, egy püspöknő és egy munkatársa. Mivel az egész levelezést ezzel a munkatárssal én intéztem már május óta, a személyes találkozáskor szinte barátként köszöntöttük egymást. Az első este megilletődöttsége után - ami abból fakadt, hogy féltem angolul megszólalni -, a másodikon már remekül elbeszélgettünk mindenféléről. Például kézművességről. Megdicsértem ugyanis gyönyörű, kézzel kötött kardigánját és nemezelt kézitáskáját. Hamar kiderült, hogy az ízlésünk, egyedi holmik iránti lelkesedésünk hasonló. Ő például lelkesedett a sálért, ami egyik nap rajtam volt, és kérte a mintáját.



De mert érthető mintaleírásban, azaz amit más is megért, pláne angolul, nincs sok gyakorlatom, inkább megígértem neki, hogy elkészítek neki is egy hasonlót. Kéket választott, ami nem is csoda, hiszen a klasszikus skandináv típusba tartozik.
A sál kábé 1,70 méter, hosszában nagyon sok szemre kezdve készült. Az első hat sor egyszerű nagyiminta, aztán pedig egy olyan sor jön, hogy általában rövidpálca, de időnként egy-egy légszemsorral lógót horgoltam, a lógó rész végén pedig valamilyen virág vagy levél található. Eközben nem kellett elvágni a fonalat, tehát az egész utolsó sor, illetve az egész sál egyben készült. A virágmintákat ott és akkor találtam ki, nincs bennük szabályosság, a lelógó részek sem egyforma hosszúak, egyedül arra figyeltem, hogy kb. ugyanolyan távolságban legyenek egymástól.

Csalóka amúgy, az utolsó sor kábé annyi idő alatt készült el, mint az előtte lévő összes együttvéve, mert ott nem automatizmusra, hanem fantáziára volt szükség.