Kerek számok játéka

A mostaninál kerekebb szülinapom majd csak 55 év múlva lesz, ha megérem egyáltalán a 88-at. Ráadásul van itt 120 rendszeres olvasó és 150 bejegyzés - nem számítva az előzményblogokat, persze. Meg amúgy is, rég volt már nálam bármiféle játék, szóval itt az idő. És arra is itt az idő, hogy megköszönjem az érdeklődést, olvasást, mindenféle privát levelet és a találkozásokat, amelyek nem történhettek volna meg, ha nincs a blog.

Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy miért és kinek is írom a blogot. Minden látszat ellenére nem kifejezetten "üzleti" céllal. Ennek akkor lenne értelme, ha ontanám magamból a termékeket. Gyakorlatban az a helyzet, hogy kipróbáltam, valóban működik az online marketing, ha energiát fektetek bele. Olyankor szokott az lenni, hogy egy hónapig ki se látszom a megrendelések alól, és a végén csak a csuklófájdalom és az ízületek sajogása marad. Meg az a fura érzés, hogy elvesztettem a hobbim. Szóval nem, még ha van is meskám, még ha szerencsét próbálok is a Goubán, még ha próbálok is kicsit tudatosabban horgolni, azért ez messze nem üzleti célú blog. Egyrészt van ez a grafománia, szóval a függőség, még ha próbálom is keretek közé szorítani. Másrészt van az a tapasztalat, hogy horgolni jó - és örülnék, ha ezt minél több embernek továbbadhatnám. Így aztán talán azt könyvelem el legnagyobb sikernek, amikor olyan leveleket kapok, hogy valaki az anyahajót nézegetve kezdett el (újra) horgolni. Régi nagy világmegváltó álmaimból mára ennyit őriztem meg. Minél több nőnek megmutatni, elmondani, hogy van olyan időtöltés, ami egyszerre felébreszti a kreativitást, hasznos, fenntartható - fityiszt mutat az eldobálótársadalomnak - és nem utolsósorban kisgyerek mellett is művelhető.

És akkor végre a nyereményről :) Franciacsat kísérletekkel foglalatoskodom még mindig, így a hosszú hajúak kedvéért a nyeremény ez a lila-zöld-türkiz csat lesz - remélem nem csak nekem tetszik. Habár Szent Iván éjjele a tűzugrás és a perzselő szerelem ünnepe, azt sem szabad elfelejteni, hogy javában a Rák jegyében járunk, ami meg a vízben lubickol. Ezek után senki ne csodálkozzon, ha egy ma született bárány tűz és víz között ingadozik, egyik percben ilyen, másikban olyan, tüzesen lelkesedik, aztán elfolyik a keze közül az idő meg a pénz. Ennyit az önkritikáról. :)


Ahogy az anyahajótól elvárható, kisgyerekes olvasók is eséllyel indulnak a nyereményjátékban! Ebben a kategóriában majd konkrét méretek és színkívánságok figyelembe vételével fog elkészülni a nyeremény: egy őszi sapka. Szárnyalljon szabadon a fantáziátok!

Ha nyerni szeretnél, június végéig jelezd kommentben, hogy a csatért vagy a gyereksapiért indulsz, netán mindkettőért.

Mi lett belőlük

Valamikor, még a blog előtti időkben elkezdtem horgolni egy nyári felsőt. Ez még abban az időben volt, amikor bár a szülés alaposan megváltoztatta az adottságaimat, azért erősen hittem benne, hogy mindez csak átmeneti, és hamarosan pont úgy fogok kinézni, mint azelőtt. Felpróbálás után évekre jegeltem a darabot, hiszen világos volt, hogy ez a fazon kizárólag 48 kilós énemen lenne hordható. Mostanra pedig eljutottam addig a pontig, hogy felbontottam az egészet, majd újraalakítottam. Lett belőle egy kis spirálmintás későtavaszi sapka 1 éveseknek és egy granny mintájú közepes méretű vállkendő. Egy elhúzódó projekt kipipálva.



A másik mostanában készült darab sem annak indult, ami végül lett belőle. Egy boleroféleséget akartam készíteni, aztán időközben egyszerre lépett fel a fonalhiány és annak konstatálása, hogy elméletben jó volt ez a színpárosítás, de nem tudnám túl jól kihasználni. Úgyhogy - mert sok mozgásterem nem volt a rózsaszín és a vajszínű fonalak rohamos fogyása miatt - meghagytam úgy téglalapnak, ahogy volt, és körbehorgoltam egy másik rózsaszínnel és egy szürkével. Azt hiszem, a másik rózsaszín csík teszi szerethetővé. Anélkül nagyon szimpla lenne. Pont az ilyen apróságok kitalálását szeretem legjobban a horgolásban. Második elhúzódó projekt is kipipálva, hurrá!

Barka fonalas örömök

Ha esetleg úgy tűnne a blog alapján, hogy horgolótű hetek óta nem volt érdemben a kezemben, akkor ezt legalább szavakkal szeretném megcáfolni. Az viszont igaz, hogy a fényképezőgépet talán már meg sem ismerném, ha látnám. Így aztán a fenti képet is a Barka webshopjából kölcsönöztem.
Ma érkezett ez a fantasztikus Naptánc nevű fonal, és még egy másik árnyalat is. Jó, sejtettem, hogy messze az átlagos kategória fölött van, de még ahhoz képest is zseniális! Vastagságra pont olyan, mint amit igazán kényelmes kezelni - 5-ös tűvel horgolható, azaz gyors sikerélményt ad. A színei pedig nagyon finomak. Kicsit eltér a képen láthatótól, illetve okozott egy kis meglepetést, hogy a képen halványzöldnek látszó szín inkább sárgászöld, és hogy az a szín határozottan domináns a többihez képest mennyiségileg, de én szeretem a meglepetéseket. :)

Ahogy elkészül a projekt, még írok róla, és ha addigra még tudom, hol kell kattintani a géppel, még fényképet is mutatok.

Egyébként pedig az a különös, hogy nemrég úgy nyertem Barkáéknál a hírvivő játékban, hogy emlékezetem szerint nem is neveztem, csak akartam. Vagy mégis? Már nem emlékszem. Szóval ha akkor nem is, most utólag mindenképp szeretném nagy dobra verni, hogy remek gyapjút kaptam nagyon gyorsan, szóval éljen a Barka fonal sokáig!

Aki pedig epedve várja a kisorsolandó freeform hajcsatot, annak az a jó hírem van, hogy ez a bejegyzés a 148., szóval közeleg az én játékom is!

Nem épp kalapszezon

Persze nyáron is szüksége van az embernek kalapra, ha kalapmániás, de ilyenkor inkább egy egyszerű vászon- vagy szalmakalap a nyerő. Így aztán nem kell csodálkozni, ha csipkés-lukacsos kalapokat ritkán lehet nálam látni. Egy-egy készült próbaképp meg babafotózáshoz is, de utcai használatra nem szoktam készíteni. Nagyon tetszenek, de a használhatóságuk nagyjából öt darab májusi és öt darab szeptemberi napra szokott korlátozódni az utóbbi évek időjárási viszonyai között.

Szóval ilyenkor, nyáron, amikor kalapban uborkaszezon van, én már a jövő télre készülök. És mert Fiúgyermek mostanában sokat rágja a fülemet - nemcsak átvitt értelemben -, hogy neki is horgoljak sapkát, beadtam a derekam és fiúsapiba kezdtem. Egyébként jellemzően nem szoktam neki horgolni. Születése előtt készítettem egy minipulcsit meg egy sapkát, tavaly télen egy sálat - nem volt időm boltba rohangálni, úgyhogy este elkezdtem, még a reggelizőasztalnál is megtoldottam pár sorral, aztán mehetett a bölcsibe. Azt hiszem, nagyjából itt ki is fújt a Kristófnak való horgolás - két és negyed év alatt nem sok. Ennek a fő oka, hogy sokkal nehezebb feladatnak tartottam a fiúruhákat, mint a lányruhákat. Egy lányruhát fel lehet dobni cuki csipkeszegéllyel, kis virágokkal, levelekkel. Na de mivel díszítsük a fiúcuccokat? Nyilván lehet autóval meg papírsárkánnyal, de valahogy ezek nem hoztak lázba. Lehet még egy fiúsapi hosszú bojtos, na ez már egész jó, de még mindig csak 90%.

Most viszont kerestem pár fiúknak is megfelelő és kedves fazont. Idelinkelem, hátha más is tudja használni inspirációforrásként.

Első számú kedvencem Szentpyr gombás sapkája. Kicsit más színekben és a fejtetőn lévő antenna nélkül, de valami hasonlót készítek én is - már csak a gomba hiányzik.

Nem múlhat el kalóz szülinapi buli enélkül a halálfejes sapka nélkül.

Itt egy aranyos baglyos, ráadásnak pedig még más baglyos ötletek is varróknak.

Ezt az izét inkább csak viccnek szántam, gondolom akkor érdemes megcsinálni, ha valakinek 250-es IQ-jú gyereke van, és szeretné kicsit lebutítani, hogy ne tűnjön ki az átlagból. Persze nem kitűnni elég reménytelen benne, az igaz.

És nektek melyik a kedvenc fiúknak való sapifazonotok?

Nyilvános kötés világnapja

És akkor hosszas keresgélés után megtaláltam azt a mintát, ami csipkés is, kendő is, és várhatóan ki fog telni a korallpiros kézzel festett fonalamból. Ha a közös kötés-horgoláson a Café Karamellben a traccspartyn kívül még horgolásra is lesz idő, akkor ezzel fogok foglalatoskodni.
A német közös horgolós blogból kaptam kedvet - ugye milyen szép lett?

Te is naphosszat a homokozó szélén ülsz? :)

Na jó, túlzok, nem naphosszat, mert csak munka után. De akkor is - más ez, mint télen, mint amikor otthon lehetett (kellett) foglalatoskodni esténként. És mert a homokozó szélén viszonylag korlátozott számú tevékenység folytatható, gondoltam, mutatok pár könyvet, amelyeket idén (is) olvastam, és jók voltak ezért vagy azért.
Igen, ez most az irigykedés helye: az aprónépek már elég megbízhatóan elépítgetnek együtt, különösebb asszisztenciát nem igényelnek, legfeljebb néha hoznak egy kis homoksütit, aminek örülök. Tavaly még nem hittem volna, hogy van ilyen, úgyhogy aki még szintén nem hiszi, annak kitartás, már nincs sok! :)

Máraiért régebben rajongtam, most már azért nem olyan feltétlenül, mint akkoriban, de azért a Bébi avagy az első szerelem és a Nővér még azon kevés könyvek egyike volt, amik ott vannak a polcon és nem olvastam, ez pedig tarthatatlan állapot. A Bébi-be kicsit nehezen lendültem bele, mert a tanár alakja rettentő ellenszenves volt és az egész világa irritált. Aztán a vége felé kezdett emberi lenni, pont ott, amikor elkezdődött a szerelmi őrülete. A Nővér csalóka, az elején úgy tűnik, mintha egy másik sztorit akart volna megírni, mint ami végül lett, és arra is kíváncsi lennék. Persze azt se bántam, ami lett belőle: egy ember gondolatai, akinek a legfontosabb képességét vette el a betegsége.

Az Odaadó hívetek, Surik és A fényképész utókora látszólag semmiben nem hasonlít egymásra. Az egyik orosz, a másik magyar, az egyik női szerző, a másik férfi. Mégis van egy közös pont: egy férfi, aki képtelen nemet mondani a nőknek. Persze mindkettő másképp, és a második regény hősének, Korennek talán nem is ez a legjellemzőbb tulajdonsága, mégis. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amíg az elsőt nem egész egy hét alatt olvastam el, addig a másodikat évek óta újra és újra előveszem és félreteszem, és most legutolsó nekifutásra is több hónap alatt rágtam végig, de utólag azt hiszem, megérte. Sokat vacilláltam azon, hogy az elbeszélő "mi" vajon ki lehet. Először konkrét személyben gondolkodtam, aztán az utolsó 50 oldalra azt sütöttem ki, hogy talán az akkoriban mindenütt jelenlévő ügynökök lehettek. De még nem vagyok biztos benne, kíváncsi vagyok, más mit gondol erről.

A Vidám temetést akkoriban olvastam, amikor ezt a darabot is láttam - és persze ezek is válaszoltak egymásnak. Mindkettőben nők találkoznak a férfi betegágyánál, és tisztázódnak a kusza történetek.

Rég olvastam már olyan hosszú regényt olyan rövid idő alatt, mint az Amerikai tragédiát a múlt héten. Nem is tudok most hozzáfűzni semmit, teljesen a hatása alatt voltam-vagyok.

Most pedig az Én nem félek van soron, és nagyon kell figyelnem, hogy azért időnként felnézzek olvasás közben a gyerekek hollétének ellenőrzése céljából.

Szóval éljen a homokozószezon és szolgálja híven a magaskultúrát!

Elkapott pillanatok

Május elején egy cserebere kapcsán Bogival egy izgalmas-mozgalmas fotózós délutánt töltöttünk el. Ő sapikat és egyéb fotózási kellékeket kapott tőlem, mi pedig csodás fényképeket és a fotózás élményét! Szerencsénk is volt, abban a két órában pont nem esett az eső. Volt benne minden, ami az életben is: jópofa mozdulatok a testvérek között, szeretgetés és rosszalkodás, voltak kísérleteink, amelyeket a gyerekek szabotáltak és volt, amikor együttműködtek. Volt, hogy ők kezdeményeztek fotótémát, volt, hogy Bogi terelgette őket finoman. Aztán - csak hogy valósághűek legyünk - a végén volt elfáradós hiszti és tesók marakodása a játékokon.

Az volt a legérdekesebb számomra, hogy sikerült ötvözni a spontaneitást és a célirányosságot, azaz bőven munka volt ez mindnyájunknak, mégsem éreztük mesterkéltnek a dolgot.

A kis piros pettyes textilkosár Zsukka műve, figyelmes szemlélők felfedezhetnek egy Figurkát is, és persze anyahajó kalapokat is.







Hozzáteszem, egész eddig sosem hittem volna magamról, hogy egy fotózást élvezni fogok. Nekünk még az esküvői fotózás is minimálon futott, mert egyszerűen nem voltam ráhangolódva. Utána viszont nagyon bántam, hogy kimaradt és kevés kézzel fogható emlékünk van arról a napról.

Ami szerintem a legjobb ebben az egész fotózásban, az az utóélet: amikor épp bosszankodom valami hétköznapi hülyeségen, csak felidézem, milyen cukik ezeken a képeken a Kicsikék, és rögtön könnyebb lesz. Legalábbis így tervezem :) Ha ez bejön, lehet, hogy minden évben csapunk egy fényképezést?