Hiperaktív

Mire jó, ha az embernek széles az érdeklődési köre?
Például arra, hogy nagyon tudjon örülni olyan lehetőségeknek, amelyek bár újabb munkát és még a mostaninál is szorosabb időbeosztást jelentenek, de a széles érdeklődési kör egyik régóta hiányolt szeletét pont lefedik.

Az ősz elején jöttek a gombolós sálak - ezek kapcsán kicsit belekóstolhattam abba, milyen is, amikor a hobbi munka lesz. Most pedig egy másik szívem csücske tevékenység, a hittantanítás készül teret találni magának a heti rendemben. Mindez a szokásosak: munka, háztartás, gyerekek reggeli szétszórása és esti begyűjtése mellett. És amellett, hogy az éjszakai huzamos alvás még mindig csak a vágylistámon található meg.

Mostanra bár jól beállt a napi rutin, azért rengeteg téren gyenge a teljesítményem. A főzés például szinte soha nem fér bele a napjaimba. Viszont igen magas fokra jutottam el annak művészetében, hogy hogyan lehet vacsorát készíteni a majdnem semmiből. Mert bevásárolni is igen ritkán jutok el, és akkor se tudok többet hazahozni, mint amennyit elbírok. Az, hogy a mosnivaló folyamatosan embermagasságban áll a fürdőszobában, mondjuk részben annak köszönhető, hogy jóval lassabban szárad a ruha, mint nyáron, viszont az ovizás miatt rengeteg ruhát használunk. E témában amúgy az utóbbi időben már sztrájkolni is kezdtem. A normál rend szerint ugyanis kellene egy utcai ruha, egy ovis benti és egy udvari, emellett külön a tornához heti kétszer és külön a néptánchoz heti egyszer. (Még jó, hogy a hittanhoz nem kell extra ruha!) Ez napi minimum négy váltás ruha, plusz a különfoglalkozásokra való. Tudjuk, ha egy gyerek felvesz egy ruhát 30 percre, az akkor is koszos lesz, így gyakorlatilag háromszoros mennyiséget kéne naponta mosnom csak az egyik gyerek után. Ezt mostanra meguntam, úgyhogy igyekszem olyan ruhában vinni reggel, amiben akár benn is játszhat (harisnya, szoknya). De még így is reménytelen vállalkozás a mosásban utolérni magam.

No de ha már egyszer az otthoni körülmények amúgy sem lehetnek ennél rosszabbak, akkor miért is ne vállaljak még heti négy hittant - ami persze nem is négy, hanem nagyjából 12 óra elfoglaltságot jelent készüléssel és utazással. Ha nem többet - mert mint kiderült, az egyik osztályban egyháztörit kell tanítanom, és bevallom, történelemmel legutóbb akkor foglalkoztam, amikor szigorlatoztam belőle, azaz kerek tíz éve. És hogy a történet még kerekebb legyen, egy kutatásba is belecsöppentem, amiről még nem sokat tudok, de pont a meglepetés-jelleg miatt képtelen voltam nemet mondani rá.

Hogy minderre rápihenjek - azaz nem, de ha már így alakult, akkor megpróbálom - egy hétig szabin vagyok. Írtam egy szép hosszú listát, hogy varrásban és horgolásban mi mindent kellene kipipálnom. Ez persze nem munka, nem :)

Van az a fura érzésem, hogy életritmusom és -tempóm kezd visszatérni a szülés előttihez. Most már csak abban kéne valami hasonlóságot előállítani, hogy annyit tudjak aludni és csendben lábat lógatni is, mint akkoriban.