2009. szeptember 29., kedd

Andorka Júlia: Dolgok


Úgy kezdődött, hogy tegnap rájöttem, halálosan unom az itthon lévő gyerekkönyveket. Illetve nem mindet, hiszen van itthon jó sok, de azokat, amelyekhez se nem túl nagyok, se nem túl kicsik a gyerekek. (Helyesebben az a gyerek, akit a könyvek már nem csupán mint szétszakítandó objektumok érdekelnek.) Szóval ma, amikor munka után volt kis időm kószálni a városban, bevetettem magam egy könyvesboltba. Jó volt amúgy, mostanában nem fordult elő ilyesmi, részben mert az utóbbi időben egyáltalán nem vettem könyvet, részben mert amikor még vettem, akkor is neten rendeltem. Szóval bogarásztam a gyerekirodalomban. Tündéreset mindenképp kellett vennem, mivel Leánygyermek napok óta úgy jön haza az oviból, hogy valami tündéres mesét emleget, ami egy Másik Lánynak megvan, és ő is szeretné. Hogy pontosan mi az, persze nem tudta, így önkényesen Berg Judit Tündérváros című meséjét választottam.

Aztán kicsit még pásztázott a szemem a polcon. Dolgok. Micsoda? Ez egy cím? Egy mesekönyv címe? Egyszerűen muszáj volt belelapoznom, annyira elütött a címe a szokásos gyerekkönyv standardtól. És akkor tényleg meglepődtem, hiszen a szerzője Andorka Juli. Juli, akit van szerencsém személyesen is ismerni, és akiről tudom, nemcsak a képzőművészet, hanem a gyerekek nyelvén is ért. Ez a kis lapozó is gyerekeknek, az 1-4 éves korosztálynak szól. Ismert és kevésbé ismert műalkotások részleteit nézegethetjük a gyerekekkel. A válogatásnak egy szempontja volt: minden képen legyen egy részlet, ami a gyerekek fantáziáját is megmozgatja. Így van léghajós és csellós, talicskás és koronás kép. És persze labdás, csak hogy Nagy Bölcsis Kristóf is megtalálja benne a számításait meg a bölcsis jelét.

A képen látható szereplők magukat mutatják be pár egyszerű mondattal. Nem szükséges még mélyenszántó elemzés ebben az életkorban, viszont nézhetünk Micimackó helyett igényes képeket, és gyakorolhatjuk magunkat is abban, ami a gyerekeknek nagyon jól megy: az apró részletek megfigyelésében, az észlelésben. Hiszen innen indul ki minden műértelmezés később is.

Jó nekem, mert amikor az egyszerű, kedves mondatokat olvasom, magamban hallom Juli hangját, és látom a mosolygó szemeit, ahogy gyerekekhez szokott beszélni. Nálunk mindkét gyerek első látásra is lelkesedik a könyvért, szívesen ajánlom másoknak is.

3 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy az én Vikimnek is jó lenne ez a könyv. A készülő takaró mellé jó kis ajándéknak tűnik.
    Macus

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. tudod mi nagyon jo? Mach es Sebesztova. Doresz szerintem mar elvezne, Barni IMADTA, Dani meg ertette:-)A grafika teljesen kituno, a szoveg meg (igazabol a forditas) haat, remek.
    En a Berg Juditot egy dolog miatt szeretem, hogy jo illusztratorokkal dolgozik, de meg igy is messze elvezhetobb, mint az annapeti. A Cipelo cicakat az Agocs Irisz miatt vettem meg, es azert az is igaz, hogy a legujabb Tejutas konyve, amit meg a Gévai Csilla illusztralt, mar SOKKAL jobb! Es az igazi kaland, hogy a Csillaval szoktak szerda delutanonkent rajzolni, meselni a Pagonyban

    VálaszTörlés