Andorka Júlia: Dolgok

Úgy kezdődött, hogy tegnap rájöttem, halálosan unom az itthon lévő gyerekkönyveket. Illetve nem mindet, hiszen van itthon jó sok, de azokat, amelyekhez se nem túl nagyok, se nem túl kicsik a gyerekek. (Helyesebben az a gyerek, akit a könyvek már nem csupán mint szétszakítandó objektumok érdekelnek.) Szóval ma, amikor munka után volt kis időm kószálni a városban, bevetettem magam egy könyvesboltba. Jó volt amúgy, mostanában nem fordult elő ilyesmi, részben mert az utóbbi időben egyáltalán nem vettem könyvet, részben mert amikor még vettem, akkor is neten rendeltem. Szóval bogarásztam a gyerekirodalomban. Tündéreset mindenképp kellett vennem, mivel Leánygyermek napok óta úgy jön haza az oviból, hogy valami tündéres mesét emleget, ami egy Másik Lánynak megvan, és ő is szeretné. Hogy pontosan mi az, persze nem tudta, így önkényesen Berg Judit Tündérváros című meséjét választottam.

Aztán kicsit még pásztázott a szemem a polcon. Dolgok. Micsoda? Ez egy cím? Egy mesekönyv címe? Egyszerűen muszáj volt belelapoznom, annyira elütött a címe a szokásos gyerekkönyv standardtól. És akkor tényleg meglepődtem, hiszen a szerzője Andorka Juli. Juli, akit van szerencsém személyesen is ismerni, és akiről tudom, nemcsak a képzőművészet, hanem a gyerekek nyelvén is ért. Ez a kis lapozó is gyerekeknek, az 1-4 éves korosztálynak szól. Ismert és kevésbé ismert műalkotások részleteit nézegethetjük a gyerekekkel. A válogatásnak egy szempontja volt: minden képen legyen egy részlet, ami a gyerekek fantáziáját is megmozgatja. Így van léghajós és csellós, talicskás és koronás kép. És persze labdás, csak hogy Nagy Bölcsis Kristóf is megtalálja benne a számításait meg a bölcsis jelét.

A képen látható szereplők magukat mutatják be pár egyszerű mondattal. Nem szükséges még mélyenszántó elemzés ebben az életkorban, viszont nézhetünk Micimackó helyett igényes képeket, és gyakorolhatjuk magunkat is abban, ami a gyerekeknek nagyon jól megy: az apró részletek megfigyelésében, az észlelésben. Hiszen innen indul ki minden műértelmezés később is.

Jó nekem, mert amikor az egyszerű, kedves mondatokat olvasom, magamban hallom Juli hangját, és látom a mosolygó szemeit, ahogy gyerekekhez szokott beszélni. Nálunk mindkét gyerek első látásra is lelkesedik a könyvért, szívesen ajánlom másoknak is.