Nagyon Titkozatos Poszt

Ha a blog ritka frissüléséből és a rengeteg nemfonalas bejegyzésből arra következtettetek volna, hogy hátat fordítottam a hobbimnak, akkor most szállítok néhány ellenkező bizonyítékot.

A képen látható nyakmelegítő nem barna, se nem szürke, de az igazi színét nem árulhatom el, ugyanis meglepetés lesz. A minta A Knit Simple 2012 nyári számából való és már első átlapozáskor tudtam, hogy ezt valamikor valakinek meg szeretném kötni. Tetszik, hogy áttört és mégis ott vannak a kötés szép V alakú szemei, tehát a kötés és a horgolás előnyeit egyesíti.

Az eredeti pamutfonalból készült, ami szerintem az egyetlen gyenge pontja, hiszen amikor a pamut nem túl hideg, akkor már sálra sincs szükség. Én egy gyapjú-kasmír keveréket választottam hozzá, így már sokkal inkább megfelel őszre és tavaszra. Lehet kétszer vagy háromszor a nyak köré tekerni - ízlés dolga. S hogy ki kapja? Egy Fb-on alakult cserebere csoport egyik tagja, de hogy ki, azt sajnos nem árulhatom el egészen Mikulásig.

Elasztikus csősál

Vannak fonalak, amelyek egyszerűen nem akarnak elfogyni. Ez például egy Lana Grossa elasztikus zoknifonal. Szellemesnek tűnt, meg ideális sapkaalapanyagnak, hiszen felveszi a fej méretét. Ugyanakkor csak egy nagyon körülhatárolt hőmérsékletben hordható, igazán hidegben nem, melegben szintén nem. Mondjuk ha valakinek van 6-7 sapkája, akkor egy ilyen is elfér, miért ne, szóval Do-nak is horgoltam tavaly egyet. És még több más kisebb projekthez is használtam, pl. újszülöttsapihoz ajndékba (itt viszont hiába az elasztikus szál, mire ősz lett volna, kinőtte a kis bébi, úgyhogy majd kap pótsapit.)  

A sapkához most csősálat horgoltam, és mert a tekerés miatt vastagabb lesz a sál, tényleg melegít. Kb. fél 10 dekás gombóc felhasználásával készült a szokásos minta alapján. És még mindig van egy teljes gombóc - rémes. A végén kénytelen leszek arra használni, amire való, zoknit horgolni!

A gombolyagon belül rózsaszínek, fehérek és szürkék váltakoznak valami fura szabály alapján. Olyan mint a régi jó magnókazetta: van A oldal meg B oldal, a kettő teljesen különböző.

A Drops Lima dicsérete (41.)

A Drops Alpaca után a Limát is szeretném egy kicsit sztárolni - szerintem megtaláltam a jövőbeli egyik kedvenc fonalamat. Vastagsága pont kényelmes, nagyon finom tapintású, egyáltalán nem szúr és szép a színskálája. Ez itt a pisztácia árnyalat, szerintem inkább zsálya, de ezen nem veszünk össze. Valóságban kicsit élénkebb, de tényleg csak kicsit.
A fenti képen egy újabb csősál készült belőle, a lentin pedig egy tunikának indult ruha. A tanulság, hogy blokkolásnál ez is jócskán nyúlik. Ebben az esetben combközépig érőből térdig érő lett. Nem bánom, csinos így is. Ha nem haragszotok, most mégsem fényképezkedem benne, talán majd ha 20 fokkal kevesebb lesz. A minta egy Die kleine Diana füzetből való kis módosítással.

A 2012-es anyahajó-csősál (36.)

Nem könnyű olyan óvónéninek búcsúajándékot készíteni, akit egész évben nem láttam más színben, mint feketében. De mert nagyon szerettük, erősen törtem a fejem. S végül horgoltam neki feketésszürkés vastag fonalból egy jó meleg csősálat.

Az előző narancssárgához képest annyi különbség van a mintában, hogy kevesebb szemre kezdtem (a fonal ugyanis jóval vastagabb, Lana Grossa Uno, a körkardigán maradványa), nagyobb tűvel és a kagyló előtt és után három szemet ugrottam át, aztán jött az 1rhp. Ugye milyen puha már látványra is?

A mintát továbbra is szeretem, így azóta már egy harmadik sálat is elkezdtem, a visszafogott zsályaszínűből, ami a tunikából maradt. Abból, amit még nem is mutattam készen - rémes, micsoda mulasztások! Majd szépen, egymás után, végül is bőven hiányzik még az ötven bejegyzésből.