2013. szeptember 23., hétfő

Cukkini, sütőtök, póré avagy őszi örömök a konyhában

 Lassan vége a paradicsomszezonnak, ami többek között azért is fáj nekem, mert a nyári diétám 80%-ban a paradicsomra épült. (Csokit ennél? Egyél paradicsomot! Sütivel kínálnak? Nyúlj a paradicsomos tálba! Kávé mellé paradicsom, ropi helyett paradicsom, vacsorára meg paradicsomsaláta.) Sürgősen kellett valami pótszert találnom, valamit, ami nyersen is finom salátaként, ugyanakkor laktat is, viszont kalóriaszegény. Jelentem, egész nyáron itt volt előttem és nem vettem észre, sütöttem, pároltam, minden formában készítettem, csak a legegyszerűbbre nem gondoltam, a salátára.
Két főre elég egy salátacukkini, amelyet először feldarabolunk pálcikaszerű vékony, kis darabokra. Két-három teáskanálnyi tökmagolaj és egy csavarásnyi citromlé, némi só és bors az öntet, majd megszórjuk még két evőkanál apróra vágott tökmaggal. Öt perc alatt kész, a tökmagolaj pedig határozottan ünnepivé teszi az amúgy egyszerű salátát, és még a prosztatára is előnyösen hat, kár hogy ez esetemben mindegy. (Tökmagolaj kapható egyébként drogériában is, de ha valaki kiruccan Ausztriába, szerintem ezerszer inkább hozzon magával stájer tökmagolajat (Kürbiskernöl), mint Mozart-golyót, mert éppúgy helyi specialitás, csak épp sokkal finomabb.)

A másik monosaláta felfedezését annak köszönhetem, hogy az Intersparban 3 kilós kiszerelésben árulják a póréhagymát (két darab áráért). Amikor hazahoztam, csak a póréhagymás quiche járt a fejemben, viszont 3 kiló az 3 kiló, úgyhogy más felhasználási lehetőségeken is kellett törnöm a fejem. Így jött a gondolat, hogy amit a quiche tésztára rátesz az ember, az talán magában, a tészta és a tojásos-tejszínes szósz nélkül se lehet rossz - és milyen igazam volt! Fejenként fél-egy póréhagyma fehér részét karikákra vágtam, pici vajon és kb. fél deci víz hozzáadásával fedő alatt puhára pároltam. Sóztam-borsoztam, majd amikor kész volt, még melegen összekevertem kevés reszelt parmezánnal. A parmezán fűszeres íze és a póréhagyma édessége kellemesen keveredtek. Nekem legjobban langyosan ízlik, de hidegen sem rossz. Ettem már vacsorára magában, ebédre a sülthöz köretként, de már tervezem, hogy holnap reggelire rántottát sütök és ahhoz is készítek egy adagot, holnap pedig almát is párolok mellé vacsorára. Tele vagyok ötletekkel, és akkor még a kecskesajtos verziót nem is említettem. Mivel a héten még biztos kitart a 3 kilónyi készlet, bőven lesz időm kísérletezgetni.

Az évi első sütőtöklevesen is túl vagyunk már. Kivételesen nem "butternut" fajtából főztem, hanem hokkaido-ból, aminek az a specialitása, hogy a héját is meg lehet enni, nem vastagabb, mint a fiatal cukkinié. Kicsit más lett viszont az íze, úgyhogy a család nem ette olyan lelkesen, mint azt az elkészített mennyiség kívánta volna. Így miután a levest meguntam két nap után, az az ötletem támadt, hogy főfogássá változtatom. Mivel elfoglalt dolgozó nő vagyok, és gnocchit max. évente kétszer nagyon nyugodt hétvégéken vagyok képes házilag előállítani, egyszerűen egy zacskó nem mélyhűtött bolti gnocchit vettem - igazán nincs rá panasz - és arra kanalaztam rá az egyébként nagyon sűrű krémlevest. Megszórtam még úgy egy evőkanálnyi reszelt parmezánnal és máris úgy éreztem, hogy mást vacsorázok, mint az elmúlt két napban.

Amúgy az Interspar nemcsak a póréhagymát, hanem a céklát is nagy kiszerelésben árulja most. És valamelyik nap láttam cserépben nevelhető mángoldot és két olyan gombafajtát, amit még sosem kóstoltam, hmmm. Azt hiszem, mégsem bánom, hogy egy időre el kell búcsúzni a paradicsomtól. És nektek mi a kedvenc őszi zöldségetek?

4 megjegyzés:

  1. sütőtök... gyömbérrel és fokhagymával.
    a fokhagyma meg fokhagymával.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hm, gyömbérrel még nem próbáltam. Csak simán megsütöd a sütőben?

      Törlés
  2. Cékla, sütőtök, kis hagyma, fokhagyma tepsiben összesütve, aztán körte +/- dió, kápia paprikaszeletek rá. Sül vagy 1 órát, de remek étel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. érdekes kombináció, ki fogom próbálni, köszi!

      Törlés