2012. augusztus 27., hétfő

Narancsos-diós zabkeksz (44.)

Az az elméletem, hogy a birtokolt dolgok sokat elárulnak arról, hogy mire vágyik az ember. Ha mondjuk az elmúlt évben megvásárolt szakácskönyvek és food magazinok valamint süteményformák és díszítőeszközök számát nézzük, megállapíthatjuk, hogy egyik fő vágyam a családomnak rengeteget főzni és különleges sütiket sütni. A valóság ehhez képest kiábrándító. Mivel Do. kedvenc étele a kéksajtszószos-, Kristófé pedig a kechupos tészta, majdnem minden hétvégén az egyik nap tésztát főzök. A másik nap meg gyakran nem otthon ebédelünk, szóval ennyit a szakácsművészetről. Most mondhatnám, hogy ez mától megváltozik, de maradjunk a földön, inkább azt mondom, hogy hihetetlen, de múlt héten is sütöttem, és ma is, pedig nincs is ádvent.
(ez az újság a ludas egyébként)

Először rebarbarás Pavlovát akartam sütni, de pech, megint nem gondoltam rá, hogy a sütéshez be is kéne vásárolni. de még nem vagyok felnőve a feladathoz. Na meg autózáskompatibilis sütire volt szükség, azaz kekszre. A múltkori sikerén fellelkesülve, ugyanakkor bizonyos hozzávalók hiányában ma egy kicsit változtattam a recepten.

20 deka zabpelyhet megpirítottam száraz serpenyőben. 12 deka mandulát és 6 deka diót (éljen, felhasználtam az utolsó karácsonyi sütialapanyag maradékokat!) közepesen durvára aprítottam és szintén megpirítottam.

20 deka cukrot, kb. két kiskanál narancsos cukrot (még egy maradék felhasználva!) 1 tojást és 15 deka vajat géppel simára kavartam. Ebbe aztán beleöntöttem a zabpelyhet és a darált magvakat.

12 deka lisztet, 1 kk szódabikarbónát és egy csipet sót összekevertem, majd hozzáöntöttem a vajas-zabos masszához. Kandírozott narancsból (errefelé orangeat néven kapható) három púpozott evőkanálnyit raktam a masszába és az egészet jól összegyúrtam. Kiskanalanként még annyi lisztet tettem hozzá, amennyi megakadályozta, hogy a kezemhez ragadjon a tészta.

Lapos kekszeket formáztam, 160 fokon légkeveréssel sütöttem 15 percig. Csodás narancsos íze lett, és bár a dió csak kevés volt benne, ragyogóan kijött az íze. Legközelebb megpróbálom mandula helyett csupa dióval.

2 megjegyzés:

  1. van valami praktikus abban, hogy én nem férek hozzá ilyenekhez...

    VálaszTörlés
  2. Valószínű vannak otthon is efféle újságok, csak akkoriban még nem érdekelt a sütés.

    VálaszTörlés