Egy személyes élménnyel kezdem - elsőnek a hagyományos vidámparkról. Amikor tavaly nyáron körvonalazódott, hogy szeptemberben Bécsbe költözünk, az egyik legnagyobb feladatot az jelentette, hogy a gyerekeknek, főleg Do-nak hogy adjuk be az egészet. Hiszen zsenge öt éve ellenére ez a mostani a negyedik lakás, a harmadik város és a második ország, ahol lakik. Oké, hogy neveljünk rugalmas(an) gyereket, meg hogy a gyereknek ott a legjobb, ahol a szülei vannak, de azért éreztük, hogy van egy pont, amin túl nem könnyű megindokolni, miért is kell újra elköltözni. Ráadásul egy olyan helyről, Budapestről, ahova azért költöztünk, mert mennyire szeretjük - és ezt mindig hangsúlyoztuk is.
Mentő ötletként eszünkbe jutott, hogy szervezünk egy röpnyaralást Bécsbe, megmutatjuk a város legjobb oldalait, hátha aztán maguktól fognak könyörögni, hogy dobozoljunk és jöjjünk ide. Ez a csaliprogram pedig erősen a Praterre épült, mégpedig vidámpark részére. Kiegészítő programnak még olyat játszottunk, hogy "arra a villamosra szállunk föl, amire akarjátok és ti mondhatjátok meg, hogy mikor szálljunk le". A történet csattanója pedig az, hogy valóban oda és vissza voltak, majd a költözés utáni napon rögtön mondták is, hogy akkor most mehetünk. Hogy hová? Hát a Praterbe, dodzsemezni meg ugrálni meg mesevonatozni. Végül is ez Bécs, nem igaz?
De sajnos, itt se fáról szüreteljük a pénzt, szóval nem tudunk korlátlan alkalommal vidámparkozni, sőt, bevallom, a beetetős vidámparkozás óta még nem jártunk a wurstliban. De a Prater másik oldala nagy kedvencünk lett. Oké, én amúgy sem vagyok az az anya, aki úgy érzi, óriási áldozatot hoz a gyerekért, ha lemegy a játszótérre, de a Jesuitenwiese tényleg az a fajta játszótér, aminek előre örülök. Pedig nincs épp közel, buszozni kell, meg még onnan is gyalogolni, most szombaton mégis délelőtt és délután is ott lógtunk. És előre irigyelem a család másik három tagját, hogy ők a jövő heti szünetben akár minden nap is mehetnek, miközben én húzom az igát.
Na de mi is ez a Jesuitenwiese pontosan? A Karlsplatzról induló 4a-s busszal a másik végállomásig kell utazni, ez úgy negyed óra-húsz perc. A buszmegálló melletti saroktól már látszik a Prater Hauptalle, amire kb. 45 fokban indul egy széles, de nem betonozott út, két oldalán füves-fás terület. Talán a Margitsziget Nagyrét és a Városliget dombos részének hangulatára emlékeztet leginkább. Óriási terület sok fával de kellő napozóréttel is, van strandröplabdapálya és itt-ott piknikasztalok, de a fő attrakció a Popoklatscherutsche és a két játszótér. A Popoklatscherutsche szabad fordításban annyi mint popsipaskolócsúszda. Óriási (tényleg, még felnőtt szemmel is!) csúszda, amiért meg kell dolgozni, mert egy domb tetejére kell fölkaptatni minden csúszáshoz. Szerintem félelmetes, de a gyerekek imádják, én meg nem nézek oda.
Ezen túl is van sok remek játék: homokozó remek várral, emelőkkel, csövekkel, ahogy kell
dél-amerikai sivatag kaktuszal, állatcsontváz és pókhátló mászókával
favár
csúszóhinta, amit még egy hároméves is biztonsággal használhat egyedül, segítség nélkül
fifikás autógumikból készített hintákkal (körhinta és hagyományos)
ezenkívül egy szuper felnőtthinta is van, amihez még nem sikerült hozzáférnem, mert mindig foglalt, de alig várom - és persze hagyományos gyerekhinta is, meg újrafogalmazott hármas libikóka.
Órákig, tényleg órákig ott lehet lenni úgy, hogy az ember még mindig nem próbált ki mindent, annyi a lehetőség és annyira jól el lehet merülni egy-egy tevékenységben.
Nem elhanyagolható előny, hogy az egyik játszótér mellett és a másiktól sem messze van normális WC, a játszótéren folyó víz, a rét szélén pedig büfé - bár ez utóbbi szerintem rablógazdálkodást folytat, de mondjuk végveszélyben mégis jobb, mint a semmi.
Száz szónak is egy a vége, ha valaki gyerek- és egyben pénztárcabarát módon szeretne eltölteni egy napot vagy akár csak egy délutánt is Bécsben, plusz saját magára is ráfér egy kis relax, akkor szívből tudom ajánlani a Jesuitenwiese-t. Alig várom, hogy igazán meleg legyen és pikniktakaróval és elemózsiával kivonulhassunk egész napra!
Olyan jó volt olvasni a beszámolóidat! Már tavaly is szerettünk volna elmenni a gyerekekkel Bécsbe jó pár napra, de a szállást mindig elég drágának találtuk. Most is nézegetjük, számolgatunk. Neked van valami jó ötleted, hogy hol érdemes szétnézni?(branan@freemail.hu címre szívesen vennék néhány ötletet.:))
VálaszTörlésEgyébként a jegyeket, bérleteket is nézegetjük már. Nekem pl nagyon tetszik az a fajta is, amikor egy gyerek egy felnőttel ingyen utazhat, vagy a Bécs-kártya sem rossz, ami ugye kedvezményeket is jelent. ANNYI van, hogy az ember nem is győzi! :):)
Mi tavalyelőtt úgy találtunk szállást, hogy azok közül, amiket a google kiadott Billighotel Wien címszóra, találomra kiválasztottunk egyet. Ha jól emlékszem, így sikerült 70 Euro alatt találni két főre per éj. Ez alatt inkább csak diákszállás van 8 fős szobákkal.
VálaszTörléssoproni hétvégénket mi is megtoldottuk egy laxenburg-kastélyparki látogatással, és a nagyoknak is nagy élményt nyújtottak a szokatan és találékony játékok. a hajógyári szegeten pedig a minap én is majdnem szívrohamban múltam ki, mert a kis hároméves úgy száguldozik szívbaj nélkül a hegyoldalnyi csúszdákon hogy csak:-)
VálaszTörlésHibaigazítás: a Popoklatschrutsche Apahajó szerint a kisebb, a huplis, nem az óriáscsúszda.
VálaszTörlésAmi természetesen új fényben tünteti fel az eseményeket. A lelkes csúszdázásról ugyanis eddig csak meséltek nekem. Amikor szombaton kinn voltunk, nem lehetett a nagy csúszdát használni, annyira vizes volt még a domb. Kristóf azért eleinte magabiztosan indult felfelé, amiből arra következtettem, hogy ez az a bizonyos kedvenc csúszda, de ezek szerint mégsem. Szóval Timi, úgy tűnik, hogy a te háromévesed veszélyesebben él, mint az enyém :D