Kell egy kis áramszünet

Emlékeztek erre a számra? Ha nem, akkor annak csak a zsenge kor lehet az oka, egy időben a csapból is ez folyt.

Az a helyzet, hogy tengernyi a tartozásom: leírás a virágcserépről, fényképes leírás a bogyós-pompomos sálról (ami azért használat közben erősen nempraktikusnak bizonyult, bár továbbra is tetszik), leírás a keresztes lovag jelmezről inclusive horgolt horgonysapka vagy mi ennek a neve. Aztán mindenféle ajánlók, beszámolók könyvekről és bécsi gyerekbarát múzeumokról, a Wiener Umschlagról, avagy az itteni nyilvános kötős társaságról. Csupa csupa olyan feladat, aminek örülnöm kellene és ami pillanatnyilag mégis nyomaszt. Sokat akar a szarka effektus. Annyi minden érdekel, annyi mindent csinálok - csak úgy mellékesen a munka és a család mellett, bár tkp. ez a kettő is simán kitölti a napjaim nagy részét. Mostanra a sokféleség már inkább tapintatos körülírás, inkább nevezném diffúznak az életem a szó összes negatív konnotációjával együtt.

A következő pár nap és hét előre láthatólag a munka jegyében fog telni, és már annak is örülök, ha a család lát időnként. Hogy K. 3. szülinapját nem otthon töltöm, az csak hab a lelkiismeret-furdalás tortáján.

Na jó, a panaszkodást befejezem, nyilván minden jó lesz és kisimul. Addig is, hogy ne terheljen még az a magammal szemben támasztott elvárás is, hogy jaj, kéne már a bloggal is foglalkozni kicsit, kikérek magamnak egy kis szünetet. És megértést, hogy a sok ígéretemmel így még egy darabig tartozni fogok. Márciusban, ha minden igaz, újra jelentkezem, ha pedig addig ellenállhatatlan közlésvágyam lenne - ami mostanában ritka - akkor majd a facebookon könnyen, gyorsan 50 karakterben. Bis später, ahogy mondani szokták! És legyen tavasz minél hamarabb!