Vízre szálltunk, avagy éljen a tengerész stílus

Gyermekeink szerint tarthatatlan állapot, hogy bár már harmadik nyarunkat töltjük a fővárosban, még mindig nem vittük el őket egy kiadós hajókázásra. Első körben Visegrádra vagy Szentendrére gondoltam kirándulási célként, aztán elővettem a józan eszemet, és egy Margitsziget-megkerülő utat választottunk. Ez a kábé egyórás út tökéletes kisgyerekkel is, az elején még szépen ültek, aztán amikor elkezdődött a szülőstresszelő fel-alá vándorlás a hajón, akkor már szinte meg is érkeztünk. Visszafelé pedig nem mentünk vissza a pesti oldalig, hanem kiszálltunk a Batthyányn, és mert ebédidő volt, beugrottunk a Nagyi palacsintázójába is. Igazán remek hétvégi családi program volt, még ha kicsit csepergett is az eső.
A hajófeeling persze megtette hatását, itthon rögtön belekezdtem egy tengerész stílusú nyakláncba. Utólag látom csak, ahogy válogattam a képeket, hogy nemcsak a színek voltak rám hatással, hanem a sodrott hajókötél is, bár ez csak tudat alatt történt.

Nem épp tömegben elvegyülős lánc, ezt elismerem, vastagsága is van, meg a mintázata is figyelő tekinteteket vonz. A színek szabálytalan-spirálisan változnak, és egy óriási piros golyóval gombolódik hátul.
Mostanában nem töltök fel a meskára, hiszen úgyis jön a Gouba, jövő vasárnap ott lehet lecsapni rá. Még annyit elárulok, hogy az asztalomon azóta is tengerész stílusú mindenfélék vannak készülőben - de már a varrógép surrog, nem a horgolótű. Ja, és nem tudom, van-e összefüggés, de sürgősen be kellett szereznem egy tengerészkék nyári ruhát is piros övvel, amihez Csili már készíti is a tökéletesen illeszkedő nyakláncot. Úgy látszik, júliusra mégiscsak nyár lett!