2010. január 30., szombat

Simplify saláta


Remek könyvet olvasok, ismét egyet a simplify-sorozatból, úgyhogy erőteljesen kiütköznek rajtam a simplify-tünetek. Kevés gondolkodással szórok ki lomokat, és mindent úgy szemlélek, ami a kezembe kerül, hogy vajon mit kezdjek vele, hogy hasznos is legyen, de ne is foglalja a helyet és növelje a káoszt.

Az egyik legkáoszveszélyeztetettebb hely a lakásban a hűtőszekrény. Mert már csak kicsi sajt van, ezért veszünk újat, és mert az újat ki kell próbálni, a régi méltatlanul elfelejtődik. Vagy mert megmaradt valami vasárnap ebédről, de már kevesebb, mint egy adag, így szintén a hátsó régiókba vándorol.

Valamelyik este épp Nagyon Zöldre támadt kedvem, de csak a maradékokból gazdálkodhattam (kinek van kedve ilyen hidegben a szükségesnél több kört futni és még a piac felé is kitérőt tenni). Találtam másfél maréknyi előre felvagdalt vegyes zöldsalátát, egy kígyóuborkát, háromnegyed üveg olívabogyót, némi fetát a krémesebbik fajtából. Ezeket összekevertem, leöntöttem olviaolajjal és balzsmecettel, kicsit megsóztam, majd elkezdtem valamit hiányolni. Jó, jó, zöldet akartam, de azért egy kis szín nem ártott volna. Menő szakácskönyvek ilyenkor a színes kaliforniai paprikát ajánlják, csakhogy épp semmi ilyesmi nem volt otthon. De még egy kis sárgarépa sem. Újra szemlét tartottam a hűtőben és amikor a hátsó szekcióban felfedeztem egy fél doboz vörösbabkonzervet, már meg is volt a megoldás.

Nemcsak ketten, felnőttek laktunk jól, de még a salátát egyébként nem kultiváló Kétéves is, mert mint kiderült, a vörösbab - természetesen különválasztva a Gyanús Zöldektől - neki is jól csúszott. Nem mellesleg pedig átláthatóbb lett a hűtő, olyannyira, hogy mára előirányoztam a leolvasztását is. Éljen az egyszerűsítés!

3 megjegyzés: