2015. december 29., kedd

Best of 2015

1. A legjobb döntés: A gyerekeket külön szobába költöztettük közvetlen karácsony előtt. Ha valaki akár még szeptemberben is ezt jósolta volna, én furán néztem volna rá. A mieink ugyanis csodabogarak voltak ilyen szempontból, rengetegszer egy ágyban aludtak el, igényelték egymás társaságát. De a kamaszkor olyan lendülettel törte ránk az ajtót, és annyira heteken belül vágni lehetett a feszültséget, hogy muszáj volt lépni. Do-nak kellett egy szoba, ahova a barátnővel elvonulhat, K-nak meg kellett egy hely, ahol magára zárhatja az ajtót, amikor a nővérének vendége van, meg úgy általában, amikor magányra van szüksége. Ezzel a lépéssel beáldoztuk ugyan a vendégszobát, viszont cserébe a családi stresszfaktor drasztikusan lecsökkent. Na jó, az enyém ideiglenesen emelkedett, mert az átpakolást én vállaltam, de már az is majdnem teljesen kész. Ezzel összefügg a következő pont:

2. Komoly szelektálásba kezdtem, főleg ami a könyveket, érzelmi töltettel rendelkező papírokat és a ruhákat illeti. A könyvek a legnehezebb, de kitaláltam, hogy kézből kézbe adom tovább, amit tudok. És kiderült, hogy ez nagyon jó buli, bizonyos dolgokat még gyorsan újraolvasok, mielőtt továbbadnám, másokról beleolvasva megállapítom, hogy húha, de megváltoztam, régen tetszett, most meg semmi különös. De a legjobb, végigveszem az ismerősöket és barátokat, megpróbálom kitalálni, ki minek örülne, tisztára, mint egy emlékkönyvet végiglapozni.

3. Ha már emlékek és barátságok, a legjobb találkozás valószínűleg júniusban történt. Még egyetem alatt, 1999-ben ismerkedtem meg azzal a két lánnyal, akikkel azóta is többé-kevésbé folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, pedig több ezer kilométer választ el minket egymástól. Egész jól működött ez kettesével, mindenki levelezett mindenkivel és látogatott mindenkit, de most találkoztunk 15 év után először hármasban. Nem, nem igaz, hogy semmi sem változott, teljesen más volt a triónk dinamikája, amint régebben, de éppúgy nulla perc alatt megtaláltuk a hangot egymással.

4. Új barátságok persze ebben az életkorban már nem olyan könnyen köttetnek, vagy ha igen, akkor nálam ez elsősorban a gyerekeken keresztül történik. Idén viszont a már többször megénekelt kisnyalkai táborozás hozott új ismeretségeket, mégpedig csupa olyan emberrel, akikkel félszavakból értjük egymást, mert közös bennünk a tárgyalkotó szenvedély. Mindannyian más anyagokkal dolgozunk és a stílusunk meg a színhasználatunk is különbözik, de ez mellékes. A lényeg az alkotás természetessége.
Nyalka fölött az ég

5. A legjobb játék is a textilekkel kapcsolatos: az évemet teljesen meghatározta és elvarázsolta a PIF játék. Nemcsak mert szép dolgokat lehet ajándékba kapni, hanem mert nagy kihívás valaki más kedvenc színéből, elképzelései alapján, mégis legtöbbször ismeretlenül ajándékot készíteni. S ha a végén sikerül eltalálni, amit a másik szeretett volna és aztán örömmel visel: ez utánozhatatlan érzés.

6. Az év legkellemesebb meglepetése kategóriában az orchideámat említem. Soha, tényleg soha nem jutott volna eszembe orchideát venni magamnak, annyira nem tartok semmit a virággondozási képességeimről. Hosszú ideig meg voltam győződve róla, hogy nekem nem szabad gyereket szülnöm, mert még a legigénytelenebb növények is kihalnak a kezeim között. Szerencsére a gyerekek nem tűrik csendben, ha elfeledkezem a gondozásukról, így végül mégis jobban jártak, mint a legtöbb növényem. Na de ajándékba kaptam egy orchideát. Hogy idén sikerült a másodvirágzásig eljuttatnom, ez tényleg több, mint amit valaha el tudtam képzelni magamról. Igaz, hogy csak három virágja lett, de lett és köszöni, jól van mindhárom már december közepe óta.

7. Utoljára hagyom azt, ami az egész évet meghatározta. Idén úgy alakult, hogy rengeteg dolgot tanultam. Februárban megvettem a rokkát, így a tavasz a fonástanulás jegyében telt. Nyáron elszántam magam, és a család húsevője kedvéért elmentem egy steak tanfolyamra. Ettől aztán megjött az önbizalmam és egyre több húsos ételt tanultam meg főzni. Ősszel beiratkoztam Kicsi Vú ötelemes főzőtanfolyamára, ami több modulból áll és tervek szerint mind a négy évszakot végigjárom. És bár nem mondom, hogy megtanultam, de mindenképp kipróbáltam és belekóstoltam néhány kézműves technikába: a tűzzománcba, a gyöngyhorgolásba, a kalligráfiába, a zentangle rajzolásba, a kerámiába és K. szülinapi tortáján keresztül a tortadíszítésbe is.

Tudnám bőven folytatni az év legszebb pillanatait, és teszem is, csak nem a blogban. Ajánlom nektek is ezt a remek évértékelő és jövőálmodó füzetet, ami ingyenesen letölthető és szerintem nagyon jó segítséget ad visszanézni a jó dolgokra és a nehézségekre, valamint megálmodni, mit szeretne az ember a következő évben elérni, hol szeretne fejlődni.

Én most néhány napra (január második hetéig) elbúcsúzom tőletek, nagyon köszönöm, hogy bekukkantotok néha vagy rendszeresen. Köszönöm a visszajelzéseket, kérdéseket, ötleteket. Egy blog olvasók nélkül előbb-utóbb elhal - hogy itt még mindig van élet, ez csak Rajtatok múlik. Boldog, ötletekben és kreatív szabadidőben gazdag 2016-ot kívánok Nektek!

6 megjegyzés:

  1. Letöltöttem a füzetet. Köszönöm ezt is.

    Jövőre ugyanitt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mindenképp! Örülök, hogy itt vagy :)

      Törlés
  2. Olyan sok inspirációt jelent nekem a blogod, hogy hálás vagyok érte. Köszönöm, hogy írsz, mindenféléről. Boldog 2016-ot neked is!
    (és kiderült, hogy van közös ismerősünk, pedig én téged csak a blogodról ismerlek :)
    Éva

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen és viszont kívánom! Kíváncsi vagyok, ki lehet a közös ismerősünk.

      Törlés
  3. Ezt a Kisnyalkát beültetted a fejembe :) Boldog új évet neked is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ki tudja, akkor még az is lehet, hogy jövőre ott találkozunk? :)

      Törlés