Vasárnapi ebéd hús nélkül

Úgy kezdődött az egész, hogy odavagyunk a tapas-bárokért, meg úgy általában a spanyol konyháért, és pont tegnap este is kipróbáltunk egy új helyet. Ha egy étlapon szerepel spenót, akkor nagyjából biztos, hogy azt (is) megrendelem - tegnap is így történt. "Spenót mazsolával, sonkával és fenyőmaggal" volt a nevezett tapas és minden rendben is volt vele azt leszámítva, hogy tapashoz illően nagyon kevés volt. Már tegnap este tudtam, hogy a vasárnapi ebéd nem lehet más, csak spenót, egyszerűen vérszemet kaptam.
Na most azt már említettem, hogy általában van nálunk A és B menü, egy azoknak, akiknek kell hízni és egy azoknak, akiknek nem. Így nem volt probléma, hogy a gyerekek nem túlzottam spenótpártiak, ők kapták a tegnapról marad sült húst hasábburgonyával. (Igen, ők azok a gyerekek, akiknek drukkolunk, hogy minél több zsírosat egyenek, mert csak hosszra nőnek, széltében folyton csökkennek.) Húsból egyébként nem is maradt olyan sok, úgyhogy a B menüben a főszerep a spenótnak jutott. Természetesen meg se próbáltam megismételni a tegnap esti tökéletest, meg amúgy is abból főztem, ami otthon volt (és ha a család fele mazsolaellenes, akkor még mazsola sincs otthon).

Tehát a hosszú bevezetés után a recept: három nagy gerezd fokhagymát egy ek vajon serpenyőben megpároltam, tettem rá annyi mélyhűtött leveles spenótot, amennyi otthon volt (szemre minimum 30 dekát mondanék, de nem mértem) és egy maréknyi aszalt vörösáfonyát. Fedő alatt pároltam addig, amíg felengedett a spenót és már nem volt alatta víz. Aztán öntöttem hozzá egy deci vizet, sóztam és borsoztam, facsartam rá citromlét, negyed citromnyit és tovább pároltam amíg a szára is teljesen megpuhult a spenótnak. Felkockáztam 10 deka juhfetát és a spenóthoz kevertem, majd tálaláskor megszórtam még szárazon pirított mandulaforgáccsal. A sós-savanykás és édes tökéletes arányát sikerült elérnem, tényleg ritkán vagyok ennyire elégedett a saját főztömmel.

És hogy valami élénk színű is legyen a tányéron, sárgarépát aprítottam (reszelni is lehet), kevés vajon sóval-borssal puhítottam. Ez volt a köret, a spenót pedig a fő attrakció. Nemcsak finom, de valóban jól is laktunk.