2012. július 29., vasárnap

Képeslap Mariazellből (25.)

8 nap szünet után újra itt vagyok a virtuális térben. (Az időközben megjelent bejegyzések időzítettek voltak, közben még leveleket sem olvastam, és hihetetlen, de még mindig élek.)

Miután tavaly "ismerjük meg új lakhelyünket" felkiáltással Grazban és Linz mellett nyaraltunk és nyolc nap alatt mindössze néhány olyan óra volt, amikor kevesebb, mint 3 réteg ruhában, téli dzseki és gumicsizma nélkül nem fáztunk, elhatároztuk, hogy soha többet nem nyaralunk északabbra, mint Jesolo. Ehhez képest, amikor május végén elkezdtünk olasz kempingeket nézegetni a neten, már mindenütt azt mondták, hogy nincs szabad lakókocsi abban a két hétben, amikor mi ráérnénk, így végül mégis egy ausztriai Wanderurlaubot, kirándulós nyaralást szerveztünk. Bennszülött ismerőseim Mariazell említésekor rögtön irígykedve monták, hogy igen, ott biztos pár fokkal hidegebb lesz, mint Bécsben - és ez 32 fokban kifejezetten vonzó volt. Persze rögtön visszakérdeztem, vajon mennyi esőre számíthatunk - és mert senki nem akarta előre elrontani az örömömet, csak annyit mondtak, hogy a hegyekben minden lehetséges. Ezt aztán tapasztaltuk is. Csak annyit mondok, hogy ha valaha horrorfilm forgatásához kerestek megfelelő kulisszát, akkor a mariazelli hegyekben általában egész délelőtt megvan a fenyőerdő sűrű ködben-feeling.

Azért volt egy nap, amikor egész nap meleg és napsütés volt, és a kirándulás az Erlaufsee körül annyira szép volt, hogy feledtette az összes esős, ködös, hideg napot. (Mondjuk okosak voltunk, olyan szállást kerestünk, ahol volt uszoda, így legalább a gyerekek krónikus víziszonyát sikerült egy hét alatt vízimádattá változtatni.)


Az Erlaufsee körsétát másfél órásra saccolta az útikalauz - nekünk sikerült egész napos kirándulást csinálni belőle. Az egész már ott kezdődött, hogy a parkoló mellett piknikasztalok voltak, amiket persze rögtön tesztelni kellett. Aztán meg 100 méterenként meg kellett győzni a gyerekeket, hogy a gyaloglástól nem fognak maradandó egészségkárosodást szenvedni, és nem, nem fogunk visszafordulni.


Voltak, akik fürödtek is a tóban - az én fogalmim szerint a vízhőmérséklet már ivásra is túl alacsony, nehogy fürdésre.


A vízminőség ellenben kiváló, ivóvíz tisztaságúnak mondják. A mályi tóhoz szokott exmiskolciként a különbség mellbevágó.


A kirándulás egyik felén végre normális erdei ösvény vezetett, a másik fele aszfaltút az erdőben. Azt hiszem, ezt a legnehezebb megszoknom Ausztriában: azok az utak, amiket gyerekkel is van esély megtenni, szinte mindig aszfaltozottak és tilos letérni az útról az állatok védelmében. Így ez a mostani pár kilométer  a sárral, avarral, fagyökerekkel végre igazi kirándulás-illúziót adott, mint anno a Bükkben.


Az erdei útszakasz végén egy játszótér is volt, hogy végre a gyerekeknek is legyen valami jó.


A tó másik oldalán már nyaralók és rendes házak is voltak, meg ilyen kis mesekunyhók mohos tetővel

 és egy mesekúttal


zuzmóval benőtt kerítés


és csak a miheztartás végett fenyegető tábla: aki lelép az útról, ne csodálkozzon, ha lelövik.


Nem nagy a tó, de a fürdőzőktől távol mégis olyan, mintha az érintetlen természetben lennénk.

Itt pedig már a mi hegyünk, a Sigmundsberg - épp kevésbé ködös időben. A szálloda egyébként kisgyerekes családoknak néhány napra ideális: semmi fakszni, semmi luxus, emiatt jóval megfizethetőbb, mint az ismertebb négycsillagos családi hotelek. Az ételek olyanok, hogy általában gyerekek is megeszik (oké, felnőtt szemmel nekem egy hét után már inkább unalmasnak tűnt, de azért teljesen korrekt), van játszótér, kötélhinta, tekepálya, gyerekjátszó, csocsó és társai, illetve egy kb. 12 méteres medence, szóval mindig el lehet foglalni valahogy a gyereksereget. Nekem meg már pusztán a hegyek látványa, a csend és a jó levegő is elég volt a kikapcsolódáshoz, az egy nagyobb kirándulás és a többi kisebb séta meg már csak hab volt a tortán. Maga a falu, Mariazell külön történet - nekem protestáns neveltetéssel nagyon fura egy egész falut, idegenforgalmat és egy óriási templomot a Mária-kultuszra alapozni, de ha erre nem gondolok, akkor nagyon kis kedves, hangulatos hely, bármikor visszamennék. Pláne télen, akkor nem is vár az ember jó időt meg meleget, a hóban meg hidegben itt általában nincs hiány.

6 megjegyzés:

  1. az Erlaufsee remek hely, mi sátoroztunk itt, mikor is reggelre egy kutya megette a sajtunkat, de nem (csak) erre emlékszünk, hanem az egész csodára,hú,de irigy vagyok.

    VálaszTörlés
  2. Te Rita, én nem fagytatok meg éjjel a sátorban? Láttuk mi is a kempinget, de nem vagyok elég bátor ilyen időben sátorozni. Pedig annyira jó buli.

    VálaszTörlés
  3. gyönyörű helyen jártatok, tervbe veszem :)
    egy kiránduló ötlet, hátha nem ismeritek...http://nefer-design-style.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, nem ismertük, köszi szépen :)

      Törlés
  4. mi edzettek vagyunk. voltunk.
    na, szóval, nem volt meleg, de sok cuccunk volt, hálózsákok,takarók, meleg holmik, inkább a reggel volt hűvös, amikor elkezdtünk reggelizni. viszont valami csodás volt.

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörű helyen jártatok, köszi a képeket!

    VálaszTörlés