A sorozatos játékok közül a legismertebb talán a gyöngyfűzés minta után, de szintén ilyen a vonatpálya építése. A sorozatok készítésének a képessége akkor lesz hasznos, amikor a gyerek írni és olvasni tanul és egymás után kell írni a betűket illetve összeolvasni őket. Ez felnőttként egyértelműnek tűnik, de idáig el kell jutni. A következő lépcsőfok, amikor fogalmazi tanul a gyerek és le kell írnia mondjuk, hogy mit csinált a hétvégén. Általános iskolában akkor jó az elbeszélés, ha van benne némi kronológia, s nem úgy sorolja a gyerek az eseményeket, ahogy épp eszébe jutnak. Az ehhez vezető út kezdődik azzal, hogy az ember szépen felfűzi a gyöngyöket: piros-kék-sárga-kékpiros-kék-sárga-kék.
Ha mondjuk nem annyira gyöngyfűzős a gyerek (pl sok fiút nem köt le), akkor lehet kockákból egymás után sorozatokat rakni is. Egy további verzió, amikor nem egymás mellé, hanem egymás fölé rakjuk a kockákat. Ez már az egyensúlyozást is fejleszti, ha fakockákról van szó, ha pedig duplóból, legóból építünk, akkor a jobb-bal gyakorlást is kipipálhatjuk egyben: egy piros kocka, egy kék kocka balra kilógva, egy zöld kocka - vagy ilyesmi. A feladat különböző nehézségi fokokkal is működik attól függyően, hogy hány kockából áll egy mintaegység és milyen bonyolultak az instrukciók. Ha egy szín egy egységen belül többször is előfordul, az nagyon haladó feladat.
Ugye, nem is kell mondanom, mennyire fontos a "szerialitás"-ban való feljődés, hogy az ember később horgolásmintákat tudjon olvasni és áttenni a gyakorlatba :)
Minden út a horgoláshoz vezet...
VálaszTörlés