Minden évben elhatározom, hogy jövőre most már tutira a tengerre utazunk
1. mert ott tuti jó az idő
2. mert ott amíg békésen olvasgatok a parton, a gyerekek békésen homokoznak és vizeznek.
Aztán valahogy mindig győz a józan ész, azaz hogy ne akarjunk légkondi nélküli pici autóban hat-nyolc órát utazni két olyan gyerekkel, akiknek még egy kétórás kocsikázás is kiveri a biztosítékot. Pedig még hőség sem volt. (És akkor még finoman fogalmaztam.)
S mivel nem a tengerre utaztunk, hanem csak ide, a szomszédba (Apahajó gyakorlatilag haza) az útra való felkészülésünk kimerült a strapabíró esődzseki vásárlásában. Mint utóbb kiderült, megérte a befektetés. Azért mi nem hagytuk magunkat, egyszer van nyaralás (na jó, idén kétszer, de csak mert nagyon jó gyerekek voltunk), akkor is érezzük jól magunkat, ha esik és hideg van. Kinn laktunk a zöldben, ilyen szépeket láttunk séta közben.
Hogy miket csináltunk még, arról pedig még írok, miután átnéztem a néhányszáz fényképet. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése