Miért is gondoltam eddig, hogy az árnyjáték az olyan különleges macerával jár, hogy inkább lemondok a jó anya címről, csak ne kelljen összeállítanom a paravánt meg a lámpát meg a többit?Igazából pofonegyszerű, a két ruhacsipesszel rögzített lepedő valóban rögzítődött egy egész előadás erejéig.
Szereplők: egy elefánt, egy csacsi, valamint egy Kéz és egy Fej.A végén még egy bábelőadást is összehoztam három kismalac tematikában a nézők maximális bevonásával. Fejbe is kólintott a siker rendesen. Csak az a kár, hogy ezután már nem fogják nekem elhinni, hogy nem tudok meséket kitalálni (pedig tényleg szenvedek az ilyen feladattól, mint a kutya).
p.s. Hát nem csodacuki a Fej így, árnyképként?
Ugye, hogy nem is kell sok egy emlékezetes, feltöltődős estéhez? Csak néha hajlamosak vagyunk túlbonyolítani a dolgokat (én mindenképp:D)
VálaszTörlésÉs de, csodacuki:)
Sajna én is így vagyok vele, ha valamit még nem csináltam, olyan nehezen szánom rá magam, mintha hú de bonyolult lenne. Pedig miért is?
VálaszTörlés