A tudattalanom

tegnap vásárolt nekem egy pár korcsolyát. A tudattalanom nagyon okos. Sokkal okosabb, mint a tudatos részem, amely a meglévőnél egy számmal nagyobb nadrágot szeretett volna vásárolni nekem beltéri mozgásformák gyakorlásához. Szerencsére a tudattalanomnak több segítőtársa is volt: egy akciós korcsolya, amelyet vétek lett volna otthagyni annyiért, ha jó lett volna a méret/modell (nem lett jó), aztán meg egy kompetens sportnagyáruházi eladó (igen, ez a faj létezik, nemcsak embertani könyvekben, hanem a valóságban is!). Na jó, az a tény sem elhanyagolható, hogy otthontól 7 perc sétára van egy korcsolyapálya, ez az info is belóghatott valahogy a tudattalan zavaros vizeibe. Meg persze az emlékeim, hogy a gyerek- és kamaszkorom teleit kis megszakítással koripályán töltöttem.



Most akkor az van, hogy a tudatos részem kénytelen volt behódolni, és hasizmozás helyett jégen siklással cserélni fel az év eleji fogadalmat. Év eleji fogadalmat márpedig teszünk, mert a tavalyit is teljesítettük, minek következtében 1. meglepődtünk önnön következetességünkön 2. életminőségünk jelentősen javult.

Egyébként fogadalmakon túl is javult az életminőségünk, sőt, mi több, bár céljaink nem mind teljesültek, álmaink közül viszont jóval elváráson felül. Írhatnék erről persze, és talán fogok is még, hátha bárkinek ez megerősítést jelent, hogy igenis, álmodni muszáj és ha már, akkor nagyot.

Na de ha már a fogadalmaknál tartunk, akkor itt kell elmesélnem, hogy családi fogadalmat is tettünk, idén részleteiben és az apróbb családtagok teherbírásához igazítva magunkévá tesszük Bécset. Vannak itt különféle Stadtwanderweg-ek, kiránduló útvonalak a városban és környékén, zöldben és nemzöldben egyaránt, minden szépen kiépítve, lehet pecsétet gyűjteni, aztán meg lehet az embernek kitűzője, ha minden pecsétet összegyűjtött, erre gyúrunk. Nem a kitűző miatt, hanem mert szeretnénk új lakhelyünket úgy ismerni, ahogy csak az ismerheti, aki veszi a fáradságot. Meg ha épp nem túracipőt húzunk, akkor egyéb közlekedési eszközökkel szeretnénk megismerni ideiglenes avagy választott hazánkat - már ha ez a fogalom létezik egyáltalán. Ahogy gyerekkorunkban hétvégenként magyar városokat nézegettünk és magyarországi nyaralásra mentünk, most ugyanígy szeretnénk az itteni környéket és szépségeket megismerni - bőven van, nem kell messze keresni a szépet és a pihentetőt. És ahogy gimis koromban Miskolc történetébe ástam magam bele jó mélyen, úgy most Bécs története lesz az új kihívás. (Az olvasás rutinját végülis tavalyi fogadalmammal már visszahoztam a mindennapjaimba). Azt hiszem, célnak nem is kevés, pláne ha hozzávesszük, hogy ezek mind a szabadidő hasznos eltöltéséről szólnak, és ugye dolgozni is kell, nem is keveset.