Tegnap berobogtunk a bölcsibe - ha már egy hónapja nem jár a gyermek, gondoltam, legalább hozzuk haza a mocskos anorákját kimosni, meg az azóta elkészült fényképeket illetve adjuk oda a kis meglepetéseket - sajna nem handmade, illetve de, csak épp nem by me, hanem by Eszter. Na szóval épp amikor odaértünk, buli volt a bölcsiben, mondom is, hogy boldog szülinapot az ünnepeltnek - erre Dóri, a gondozónő felhomályosított, hogy karácsonyi ünnepség van épp.
Meséltem otthon, hogy szülinapnak néztem a karácsonyi ünnepséget - Végülis szülinap, nem? - vágta rá Apahajó. És tényleg.
Amúgy meg azon morfondíroztam ma, hogy a karácsonyban azt szeretem, hogy a kollektív agyrém után jön a kollektív lenyugvás is. Mindenkinek ugyanazon a napon eljön a karácsony - bárhogy is értelmezze azt - és akkor már nem lehet több előkészületet bepasszírozni az időbe, már nem lehet többet vásárolni, meg nyüzsögni. Olyan ez, mint mikor leadja egy évfolyam a szakdolgozatát: február 1. délután 4, ami után új időszámítás kezdődik, amikor már nem lehet javítani a dolgokon, hanem úgy van, ahogy addig a pillanatig kialakult. És mióta a vasárnap nem szent nap, és nincs megállás egy napra sem, talán egyedül karácsonykor van ilyen kollektív fellélegzés. Én már csak ebben a kollektív fellélegzésben tudok bízni, mert előkészületek terén elég rosszul állok. Nem mondom, hogy olyan rosszul, ahogy még sosem, mert négy éve, amikor kéthetes szoptatási nehézséges gyerekkel szülés utáni depresszizótam otthon, meg amikor két éve szigorú fekvésre ítélve ittam a napi 4 liter folyadékot koraszülés ellen, akkor még rosszabb volt. Lassan ideje lenne egy kompromisszumok nélküli karácsonynak. Bár ha arra gondolok, mennyire kompromisszumos volt a karácsonykor ünnepelt esemény, akkor be is rekesztem itt a senyvedést.
Viszont ha már önálló posztot nem írok erről, mert lusta vagyok és ajándékokat készítek, akkor szeretném mondani, hogy megjelent egy könyv, amibe írtam is meg szöveggondoztam is, és kiváló ajándék idősebb korosztálynak, valamint megjelent a barátnőm és a tankönyveben szerzőtársam saját könyve, ami egyszerűen gyönyörű, és Isten is ajándéknak teremtette, valamint megjelent a főnököm könyve második, erősen feljavított kiadásban, ami meg történelmi érdeklődésű kedves olvasókat keres magának. Ha még valakinek nem lenne meg minden ajándék. Mellesleg megjegyzem, az ismertető szöveg mindhárom könyv esetében sokkal rosszabb, mint maga a könyv.
A sütiről a válasz a megjegyzésed alatt. Tényleg csak össze kell keverni :-)
VálaszTörlésEloszoris gartulalok a konyvhoz!!!
VálaszTörlésEn is sokat gondolkodom mmostansag, hogy mennyire kell szembe menni az orulettel, aztan arra jutok, hogy semennyire. Ki kell lepni belole es fuggetlenul tenni, amit az ember jonak lat.
En ajandekilag jol allok. Nagyon ritkan veszek alkalomra dolgot, evkozben ha valami megtetszik megveszem es elrakom. A gyerekek ajandeka mar a nyaron megvolt, a nehez csak nem odaadni:-) de ugye ez nekem egy feladat.
En elhataroztam ugy 3 eve, hogy nekem, aki nem vagyok vallasos, es nem is abban neveljuk a gyerekeket, es igy nincsenek kesz valaszaim, ki kell talalni hogy mit es hogy tanitok meg a karacsonybol. Az adventi naptarunk, immar 3. eve, sokat segit. Remegve varjak az estet pedig max egy muzliszelet van benne, es nagy unnepelyssegel enekelnek elotte;-) Azt hiszem a varakozas egy olyan elmeny, ami teljesen hianyzik a gyerekek eletebol es sokszor inkabb kinnak, mint oromnek elik meg. Mi ezen dolgozunk;-)
Az ovis unnepseg... nem irigylem oket sem, mert nem merik bevallalni a betlehemezest, mert akkor felmerul a `hogyisvanez` kerdese es igy maradnak a kommersz dalok, amibol meg nem vilagos, hogy miert ekkora szam a karacsony.
Csodálom, hogy mennyi minden belefér az életedbe.
VálaszTörlésNos. Ajándék nálam, ebből a nyakmelegítő már a Luca nyakán :o), mert anélkül nem lehet elindulni a városba (a mama meg úgyis otthon), a könyvet (meg a levelet, azt sokszor, egymás után, iziben) fél éjszaka lapozgattam.... a kitűző a laptop mellett vidámkodik, s vidámít.
VálaszTörlésMOndjak-e még kedvesebbet, ragozzam-e még, hogy mennyire...? Ugye, tudod?
Köszönöm!
Karina, nagyon köszi, előre fenem a fogam rá!
VálaszTörlésKicsoda: Azt hiszem, akkor is nagyon kell gondolkozni az "adagoláson", ha ún. vallásos nevelésben részesítjük a gyereket. Mert pont egy négyéves, ha olyan esze van, mint Do-nak, bármit megtanul és visszamond akkor is, ha semmit nem fog fel belőle. És óhatatlan, hogy infókat összeszed, mert ragad rá gyerekbibliából, gyerektemplomból, oviból. ÍRtam is erről az ő blogjába, ma este fog megjelenni az időzített poszt.
Az tök jó, hogy nálatok a naptár énekléssel van. Nálunk reggelre, ébredésre teszi bele az angyal a valami apróságot, első útja a naptárhoz vezet, de ehhez nem kapcsoltunk semmi egyéb szertartást. Viszont van éneklés a koszorú körül. De mert ők is még nagyon változnak, nem igazi hagyomány egyik sem, minden évben módosul kicsit. Meg mi is (Danival) változunk, minden évben eggyel többet tudunk beletenni, nem egyszerre alakítottunk ki minden szertartást. Nem akarom ezt most előjellel ellátni, így van, és kész. Nem épp papírforma szerint.
Noémi: hát, sok belefér és sok minden nem. Ez a könyv egy gyűjtemény, amibe írtak vagy hatvanan, szóval nem épp hosszú az, ami az enyém. Viszont az jó, hogy ez már az ötödik kötet a sorozatban, és az első kivételével mindben van egy kis ujjlenyomatom. És a szerkesztője a Doktorvaterem (témavezetőm), akinek meg annyira lelkesítenek a víziói és szívesen szállok be projektjeibe - pláne ha emiatt van kifogásom, hogy miért nem írom a dolgozatomat. A szöveggondozás meg nagy szerelem. Nem is értem, miért nem az a fő munkám...
Zazálea, úgy örülök! Ezek szerint akkor még neked is kell csinálnom egy nyakmelegítőt, ha a lányod elhappolta :D
En nem mertem a reggeli dolgot csinalni:-) Szerintem az tok jo, ha a ritusok valtoznak, az akkor tenyleg azt jelenti, hogy a sajatotok es nem csak egy maz.
VálaszTörlés