WIPszerda - avagy így indult 2016

Folyamatosan küzdök azzal az egyébként kellemes problémával, hogy rengeteg ötletem van hobbi terén, viszont csak korlátozott időm a megvalósításukra. Azért kellemes, mert fordítva rosszabb lenne - azt hívják unalomnak -, de azért okoz némi frusztrációt is ez a helyzet. Nemhogy nem tudom meghorgolni mindazt, ami a fejemben van, sőt, csak február közepén jutottam el odáig, hogy egyáltalán a 2016-os terveimről írjak. Na sebaj, így legalább rögtön az első számvetést is kipipálhatom. 

Január első hetében egy kellemes jázmintea mellett a Király utcai Mozaik teaházban írtam össze mindenféle tervemet. Persze az első héten nem szívesen beszéltem róluk senkinek, mert mi van, ha rögtön befuccsolok velük - ahogy az rendes újévi fogadalmakhoz illik. Most már azért bizakodó vagyok, hogy ami eddig nem dőlt be, az stabilan megmarad az év további részében is. 

Gondolom, nem meglepő, hogy a fonalfalás idén is a céljaim között van. Kiegészítettem azzal, hogy március végéig fonalvásárlási böjtöt tartok - egy kivételt engedve magamnak: PIF játékhoz mindig szabad fonalat venni. Büszkén mondhatom, hogy a fonalböjt felénél még mindig kitartok, és még a szezonvégi kiárusítások sem ingattak meg, sőt, az sem, hogy a Barka nyitvatartási idejében voltam Budapesten. A fonalböjt hatására a fejemben a meglévő készlethez jönnek az új és új ötletek. Igaz, megvalósításukhoz vajmi kevés időm van, de ezzel együtt kell élni. 

A másik tervem 2016-ra, hogy miután a kendőkészletem már tényleg minden igényt kielégít, ékszerek horgolásával-kötésével-varrásával-nemezelésével szeretnék megismerkedni. Ezt már el is kezdtem, és a lelkesedésem csak nő és nő. Már nem akkora mumus a laposfogó és a különféle fémszerelékek, mint akár csak néhány hónapja. Három statement nyaklánc készült el az év első hat hetében, ez nem is olyan rossz.

A tavalyi könyves kihívásom egész jó eredménnyel zárult: ugyan volt 3-4 tudományterület, amihez nem olvastam, cserébe a többihez nemcsak egy könyvet. Idén elhatároztam, hogy elkezdem az 50 tételes listát kivégezni, persze abban a tudatban, hogy ez nekem inkább két éves adag, mint egy, de azért el kell valamikor kezdeni. 

A legnagyobb falatnak azonban nem a fonalböjt és még csak nem is az 50 könyv ígérkezik, hanem a Nagy Lomtalanítás. Ennek a jegyében az a célom, hogy 1000 tárgy elhagyja a lakást év végéig. Listát vezetek és jelenleg 88-nál tartok. Igaz, a bejövő oldalt is írom - persze az ételt, fogyóeszközöket nem, csak a tartós polclakókat - és ott is van idén már 21, szóval a nettó 67. Ki gondolta volna, hogy a legtöbb bejövő tétel könyv vagy horgolós folyóirat?

A számok egyébként nem annyira fontosak, mint inkább az alapállás, a fejben való döntés arról, hogy nem halmozunk fel mindenfélét ok nélkül. Az akcióm egyébként egyformán javítja és rontja a külvilággal való kapcsolatomat. Mert például amikor találkozom valakivel, akkor előtte keresek neki a könyvespolcomról valami hozzá illő könyvet és nekiajándékozom. Eddig még senki nem tiltakozott, sőt, még olyan is előfordult, hogy valakivel amúgy nem találkoztam évek óta, de a könyvajándékozósdi apropóján végre összeültünk egy kávéra és dumáltunk egy jót. A dolog másik oldala persze az, hogy megkértem a rokonságot, fogják vissza magukat, ami a gyerekek ruhákkal és egyéb nem feltétlen szükséges dolgokkal való elhalmozását illeti, és persze ezt nem mindenkinek könnyű elfogadni. 

Az akció egyébként korántsem öncélú. Meguntam, hogy annyi a holmi, hogy a kevés szabadidőmet nagyrészt a dolgok tisztításával és helyrerakásával töltöm. Egy kísérletet megér, hogy kiderüljön, a kevesebb is képes-e annyira szétterülni az életemben és a térben, mint a sok. Remélem, nem.

És végül: 2016 a jubileumok éve is nálam, úgyhogy ünneplés is lesz rendesen. 10 éve kezdtem el horgolni, 10 éve kezdtem el blogolni. Igaz, ez még nem az anyahajó volt, hanem azóta már nem létező blogok, de a két máig legfontosabb hobbim évfordulóját ünneplem. Nem vagyok az a típus, aki egy nagy attrakcióra tudja kifuttatni a dolgokat, meg igazából még csak dátumhoz sem tudom kötni a kezdetet. Így aztán egyszerűen az a célom, hogy az egész évben minél többször és többféleképpen szerezzek meglepetést Nektek, blogolvasóknak. Az első meglepetés máris elkészült, és azoknak lesz érdekes, akik maguk is blogolnak. Az újrainduló Mákgubón írtam egy vendégposztot, olvassátok szeretettel. 

A második meglepetés egy blogjáték lesz, nézzetek be a következő napokban is, mert hamarosan kisorsolok egy izgalmas, hyperbolic crochet technikával készült nyakláncot. 

És Ti hogy álltok a 2016-os céljaitokkal? Sikerült elindulni, megtenni az első lépéseket?