2014. december 13., szombat

Blogkóstoló: gombás fasírt baconbe göngyölve

Életemben először veszek részt blogkóstolóban, de nem utoljára. A Sherpa konyhája blogot sorsolta ki nekem ennek a fordulónak a házigazdája, a Serpenyővirtuóz.
Amikor először benéztem a Sherpa konyhájába, némileg pánikba estem. A bemutatott ételek, különösen a sütemények amolyan igazi békebeli receptek, amilyeneknek az elkészítéséhez még sosem mertem hozzálátni. Sütemények kétféle krémmel, egyáltalán: olyan sütik, amik jóval a kevert gyümölcsös bonyolultsági szintje fölött vannak, márpedig nekem még azok sem sikerülnek mindig. Húsételeket meg nálunk főleg Apahajó készít, a család legőszintébb tagjai, a gyerekek ugyanis megmondták, én hagyatkozzam csak azokra a fogásokra, amikben zöldségek vannak, húsban apa jobb. Néha azért főzök bonyolultabbat is, de akkor csak utólag árulom el, miután már mondták, hogy ízlik nekik. Ilyenkor a maximum, ami tőlük telik, az olyasmi, mint "egész jó ahhoz képest, hogy nem apa csinálta.". Na, kösz.

Azért sikerült olyan receptet találnom, aminek neki mertem volna ugrani, nem is egyet,  és ezek közül végül a baconbe csavart gombás fasírtot választottam. Az eredeti receptet kicsit módosítottam a ház szokásaihoz és csak két személyre főztem: 15 deka gombát és egy kisebb fej hagymát feldaraboltam kis kockákra, majd serpenyőben először fedő nélkül pirítottam, aztán lefedve pároltam. A pároláskor sót, borsot és szárított kakukkfüvet adtam hozzá, valamint negyed citrom levét csavartam még bele.
Amikor már puha volt a hagyma, tettem még hozzá egy kiskanál dijoni mustárt, mustár nélkül nálunk nincs gombás étel, ez az én vesszőparipám. Ekkor fedő nélkül kevergettem addig, amíg már nem volt leve a gombának.
Ekkor felvertem néhány tojást egy tálban - a múltkori sütésből volt még a hűtőben egy kis tojásos keverék, egy balesetes tojás megmenthető egyik fele, két tojássárgája, s ehhez még ütöttem egy teljes tojást. A felvert tojásba beleöntöttem a gombás ragut, majd evőkanalanként hozzáadtam összesen hat ek zsemlemorzsát. Az eredeti recept vízbe áztatott kenyérszeleteket ír, amitől valószínű lágyabb lesz a kész fasírt, nálunk viszont általában nincs otthon fehérkenyér, így a zsemlemorzsát szoktam e célra bevetni. Az adott mennyiséghez a 6 ek pont jó lett, picit még ragacsos volt a massza, de sütés után még vállalhatóan puha maradt a kész fasírt.
Maroknyi mennyiséget vettem egy fasírthoz, mindegyiket külön belecsavartam egy szelet baconszalonnába, majd sütőben 200 fokon, alsó-felső üzemmódban sütöttem addig, amíg a bacon már szépen barnult, de még nem égett oda. Zöldsalátával és párolt rizzsel ettük és bár eleinte kétkedve fogadta Apahajó, végül az ízek meggyőzték.

A legjobban az tetszett ebben a Blogkóstoló játékban, hogy kényszerített kilépni a komfortzónámból. Ritkán főzök bármit, ami nem villámgyors, serpenyős fogás, párat kavarok, picit lefedem, magától készül szinte. Idejét se tudom, mikor formáztam utoljára fasírtot, vagy készítettem olyan ebédet, amihez a főzőlapot és a sütőt is kellett használni. Biztos van ilyen, de tényleg nem gyakran, mert legtöbbször elálmodozom az időt 12-ig és akkor valami hihetetlenül gyorsat kell összehozni egy majdnem üres hűtőből, mert ugye a bevásárlás nálunk általában szombat délutáni program. A félig üres hűtő persze nem annyira tragikus, ha belegondolok, hogy a család összes nemszeretem hozzávalóját ki kell hagyni, és akkor nem olyan sok marad a közös halmazban. Mondanom sem kell, hogy nem a felnőttek faksznisak.
Sherpánál azért láttam pár olyan ételt, amelyik láttán azt mondom, talán érdemes időnként fél óránál többet is szánni a főzésre. Mert ott van például egy csodás citromkrém vagy épp ez a citromos-mákos trüffel, és akkor még csak az édességekről beszéltünk! A sárgaborsóleves elvileg nem egy egzotikus fogás, mégis milyen régen ettem utoljára! A téli szünetben biztos beiktatom egyszer, ne zárjuk ki, hogy a gyerekek is megeszik, végül is a babot szereti legalább az egyik. És a sor még sokáig folytathatnám főételekkel és még inkább desszertekkel, amikben Sherpa konyhája nagyon erős szerintem.

Az én blogomról a Teller-cake blog szerzője a bounty kekszet választotta. Az ő verziója persze gyönyörű lett, nézzetek be hozzá is!

6 megjegyzés:

  1. Nagyon szép lett! Köszönöm a kedves szavakat! :) És azt is, hogy nálam jártál! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy felfedeztem a blogod! :)

      Törlés
  2. Nagyon jót választottál és étvágygerjesztőre sikerült. :-P Köszönöm a szép szavakat. :-)

    VálaszTörlés
  3. Ahogy közeleg az ünnep, úgy szaporodnak a gasztro témájú bejegyzések a blogokon... :-)) Klassz a képed, nagyon jó az a zöld színfolt benne!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg. A kötött-horgolt cuccok meg majd karácsony után, hogy le ne lőjük a meglepetéseket.
      A vizesüvegünk elég fotogén, én is nagyon szeretem. Az a ritka eset volt, amikor sürgősen kerestem egy funkcióra tárgyat és mégsem kellett kompromisszumot kötni a külalak terén.

      Törlés