Szilvás sütőtökragu

A múltkori békülős sütőtök után nem tudtam leállni és kipróbáltam egy picit rafináltabb változatot.
Először is egy életem, egy halálom, megkockáztattam, hogy a hokkaidó tökön rajtahagytam a héját. Elég hihetetlen volt, hogy az a héj, amit lehámozni meghaladja az erőm, majd kényelmesen ehető lesz, pedig tényleg.

Így a kb. 1 kg-os hokkaidó tököt csak alaposan megmostam, kiszedtem a középső szivacsos-magos részt és a maradékot felkockáztam. Mély serpenyőbe öntöttem, rá kb másfél dl zöldségalaplét öntöttem és elkezdtem párolni fedő alatt. Amikor már elég puha volt, 6 szem kimagozott szilvát is tettem hozzá, azzal együtt már fedő nélkül rotyogott tovább. Amikor a szilva is megpuhult, ráöntöttem még kb 1 dl, talán picit több zsírszegény kókusztejet, őröltem rá sok borsot és picit sóztam, valamint megszórtam provance-i fűszerkeverékkel. Ekkor már csak kb. 1-2 percig tartottam a tűzön, hogy az ízek összetalálkozzanak.
Köretként ettük rozmaringos pulykához és párolt borsóhoz, aztán pár nappal később a maradékot fetakockákkal melegítettem össze vacsorára. Mindkét változatban ismétlésért kiált, legközelebb még több szilvával.