Végül ketten maradnak, Isten és a bor

Ez a Hamvas Béla idézet jutott eszembe, amikor valamelyik nap először merészkedtem le ebédelni a közös munkatársi konyhába. Arról beszélt egy kolléga, hogy milyen az evangélikusok helyzete Ausztriában (mindenki katolikus, aki nem, az csak véletlenül nem). Meg arról, hogy min múlik, hogy egyik faluban nagyítóval sem lehet találni, a másik falu meg többségében evangélikus. Például azon, hogy a védett, eldugott völgyekbe egyszerűen nem ért el az ellenreformáció. Meg azon, hogy az Esterházy-birtokok lakói bortermelők voltak, és közölték a földesúrral: ha jó bort akar kapni, lesz szíves békén hagyni őket a saját felekezetükben. És Esterházyék jó bort akartak inni. Na, klar!